Falcsik Mari
1956-ban született Budapesten. Az ELTE bölcsészkarán diplomázott. 2000 óta publikál jelentős irodalmi lapokban (Élet és Irodalom, Holmi, Árgus, Látó, Bárka, Parnasszus, Jelenkor, Kritika, CET, Litera, Spanyolnátha, Hajónapló, Debreceni Disputa, Szépirodalmi Figyelő), antológiákban (többek között a Szép versekben, a HogyÖtben). Versei olaszul, hollandul és angolul is megjelentek. Két kötete anyagából Ráckevei Anna önálló előadóestet állított össze, amely 2007-től szerepel színpadon. Műhelybeszélgetéseket és performanszokat szervez, amelyeket 2007 óta Láposi Farkas gitárművésszel együtt szerkesztett és adott elő, művészpartnere 2010. február végén bekövetkezett tragikus haláláig. Kötetei: Sanzon nehéz iddőkben (Magvető Kiadó, Budapest, 2004), Változatok a szabadságra (Magvető, Budapest, 2006), A sorsvadász (Jelenkor Kiadó, 2010) Honlapja: http://falcsikmari.honlapepito.hu
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Falcsik Mari
Végül Bartók és Verdi
Verdit játszik a Bartók Rádió − játsszunk mi is lássuk ha
próbálunk a tételnek megfelelni mit ad ki e provokáció:
egyáltalán találkozhat és ha igen hol és hogy van együtt
végül Bartók és Verdi?
de mindjárt szögezzük le: se Bartók se Verdi nem ment
Deventerbe − lássuk Bartókot a Via Verdin járva (hisz a
majsztrót ajnározó Itáliába persze többször eljut) vagy
lássuk amint Hollandiába készül megint koncertezni de
Deventerbe mint eddig ezúttal se szándékszik menni: ez a
Deventer csak merő fikció
hanem például a ré-fokon mint a köddel és így valami mód
egymással rokon nagy szellemek a pentatónia feloldozta
hömpölygésben amiben a diszharmónia bomlaszt
merészen − nos ha bárhol hát ott aztán volt alkalma
kettejüknek együtt járnia
a Bartókon meg már Bartók szól maga: a Divertimento
− míg mi újra szögezzük le hogy Bartók és Verdi életében
semmi deventeri memento: tán szellemükben sem voltak
soha együtt megidézve a város gótkupolásnak elképzelt
zenecsarnokába
nem úgy mint a tízesévek-béli pesti Operába anno a nagy
Egisto Tango alatt amikor a ház színpadán egymást éri
hőseik lábnyoma - mígnem Tangónak (csak mert a
Kommün idején nem futott meg: maradt a helyén) nem
lehet tovább itt maradnia amit aztán a pesti Opera
nem is hever ki
végül Bartók és Verdi találkozhat most megint a nyáron
Miskolcon az Operafesztiválon mint egykor még a
kezdetekkor épp idén tíz éve − s ha Miskolcon hát mért ne
Deventerben ők is megérdemelten mint sok más
különlevőnek látszó: együtt megidézve az elszánt
Experimentőr holtat élőbe játszó kísérletkertjébe a fekete
és fehér felszalagzott eperfák hegyén ahová annakidején
mégse mentünk ki Farkas meg én
abba a hernádmenti nagyon is valós kertbe hol Vass-ősök
Farkasok Bartók és Verdi kerti füsttel együtt gomolyog hol
álmodó és álmodott egy körbe ülnek és a pörzse tűzből
kompozítorok és fák és városok muzsikás nevei együtt
repülnek körbe föl a törzs körött és szikrásan kerengnek
mint szökni készülő holtaink a lelkünk eleven kérgébe
égetendő lelkek