Büttner Helén
(Berlin, 1861- Anarcs, 1943). Apja Adolf Büttner, anyja Augusta Wiedewald. Az apja dekoratív festő volt, a család a 80-as évektől szétszakadt, szülei Amerikába vándoroltak. A Művészeti Akadémia hallgatója volt, amikor elhatározta, hogy Magyarországra jön. Az Andrássyak, Zichyek, Czóbelek vették pártfogásba. Czóbel Minkával párizsi tanulmányutakon vettek részt, majd a világháború után, a Podmaniczkyak kastélyában, a mándoki kastélyban és a Forgáchok felvidéki birtokain töltött el barátságos fogadtatásban időszakokat. Leghíresebbek állatképei, melykehez számtalan vázlatot készített. 1908-tól haláláig élt Anarcson.
SPN könyvek ajánló
Büttner Helén
Büttner Helén 150
A festőnő születésének 150. évfordulóján magánarchívumban fennmaradt, többségében vázlatrajzokból álló küldeménnyel kértünk fel tanulmányírókat, képzőművészeket, költőket, írókat: alkossák meg, hogyan hallják a mormoták fütyülését. Részlet a felkérésből:
„Büttner Helén rajzait, vázlatait, festményeit küldöm egy megmentett hajósládából: fogd kézbe, forgasd meg és mondd el, írd le, fesd, komponáld meg, mit gondolsz, mit érzel vele kapcsolatban; ha ismered őt, arról, amit még nem mondtál el róla, ha nem, arról, milyennek látod először.
Mellékelek „láb”jegyzetet segítségül a festőnőről, akinek elődei Magyarországról kerültek Berlinbe, aki Magyarországra indult, amikor szülei Amerikába, aki tucatnyi tanulmányrajzot készített, mielőtt hozzákezdett egy-egy nagyobb munkához, csikókról, ökrökről, állatlábakról rajzolt, lólábak és tyúklábak sokasága körös-körül; szerette, amikor nézik rajzolás közben, egyébként társaságkerülő, mély hangú, kissé barátságtalan, férfias, különc személynek tartották, aki elválaszthatatlan volt a lovaglástól... Czóbel Minka így ír Helénről:
„EGY FESTŐNŐRŐL
„Un artiste sincere” (Figaro Salon 1891)
Talán e három szó, melylyel a Figaro Salon Büttner Helénnek a Champs de Mars '891-iki tárlatán kiállított "magyar ökrei”-ről, megemlékezett, legtalálóbban jellemzi egyéniségét.
Minden ecsetvonása, minden rajzvonala, az őszinte komolyság eredménye. Ha valamely tárgyánál csábítja a szinek mámora, a világitás költészete, nem mer hozzá nyúlni addig, míg biztos rajzzal, igaz meggyőződéssel a skelétumot alá nem szerkesztette. Érzi a vonalakat, s meg is akarja érteni, erről tanúskodik ezer és ezer tanulmánya, melyeket állatkertekben, vásártereken, vágóhidakon, máramarosi pásztorok között, vagy cigánytanyákon készít. Mert bár tájképekkel és emberi alakokkal is foglalkozik, az ő birodalma az állatok világa, a mi ismét természetes kifolyása művészi temperamentumának.” (Czóbel Minka, in. Művészet, szerk. Lyka Károly, 1902/6. 369.)
Tudd, hogy míg Helén festett, Minka gyakran felolvasott: Baudelaire-t, Nietzschét, Maupassant-t; tudd, hogy ezeket a képeket nagyközönség még nem látta, először a tieid, hát légy őszinte!”
A felkéréshez mellékelt képeket és a felkérésre érkezett munkákat közli blokkunk.
A 2011/5. szám fejléce Büttner Helén vázlatrajzai alapján készült.
