Karádi Nóra Lilla − Karádi Zsolt
Karádi Nóra Lilla
1992-ben született Nyíregyházán. Itt érettségizett 2011-ben. A Debreceni Egyetemen 2015-ben diplomázott romanisztika—francia alapszakon. Tizenöt éve gordonkázik: a Piccoli Archi Ifjúsági Zenekar csellistája. Fotózik; 2016-ban Fotográfus és fotótermék-kereskedő OKJ-szakképesítést szerzett. 2011 őszétől a Móricz Zsigmond Színház előadásait is megörökíti. Cikkei és fényképei megjelentek többek között — a Spanyolnáthán kívül — A Vörös Postakocsi, a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, a Kelet-Magyarország, a Nyíregyházi Napló, a Kürt-Szó, az Irodalmi Magazin, illetve a Magyar Játékszín és a Móricz Zsigmond Színház honlapján.
Karádi Zsolt
Miskolcon született 1956-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Ekkor került Nyíregyházára. Előbb középiskolában tanított, majd újságíró lett. 1989 óta a Nyíregyházi Főiskolán dolgozik. Irodalomelméletet, esztétikát, színháztörténetet oktat. PhD-fokozattal rendelkezik. Tanulmányait, kritikáit közölte a Kortárs, a Hitel, az Eső, az Orpheusz, a Holnap, a Napút, az Új Holnap, az Iskolakultúra, az Új Hegyvidék, a Zempléni Múzsa, a Műút, a Székelyföld, az Ághegy, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, illetve a Spanyolnátha és a Magyar Játékszín. François Gachot-ról szóló könyve 2002-ben, színházi kritikákat tartalmazó kötete 2006-ban jelent meg. Negyven éve fotózik. Jelenleg az infravörös-, valamint a színházi fényképezés vonzza. Több önálló kiállítása volt. Színházi felvételeit közzétette a Criticai Lapok, a Színház, az Ellenfény, a Magyar Teátrum, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, A Vörös Postakocsi, a Folk Magazin, a Pedagógiai Műhely, továbbá a Magyar Játékszín és a Spanyolnátha.
SPN könyvek ajánló
Karádi Nóra Lilla − Karádi Zsolt
A néptánc katarzisa
8. Nyírség Nemzetközi Néptáncfesztivál
Augusztus közepén táncosok lepték el Nyíregyházát: ekkor rendezték meg nyolcadik alkalommal a Nyírség Nemzetközi Néptáncfesztivált, amelyen a magyarok mellett olaszok, portugálok, románok, horvátok, oroszok és tajvaniak is részt vettek. A csaknem kétszáz vendég és a helybeli négy együttes több tucat fellépésen mutatta meg lenyűgöző tudását. A nézők nem pusztán a különböző népek kultúrájából kaphattak ízelítőt, hanem megérezték azt is, hogyan képes a zene és a mozgás a nyelven túli kommunikációra. Mert a jelenlévők legfeljebb gyér angolsággal voltak képesek egymással szót érteni, ám az olaszok Saltorelloja, a tajvani lányok legyezőinek és selymeinek kavalkádja, a horvátok esküvője, a szibériaiak ünnepi tánca, a portugálok vásári felvonulása, s a házigazdák, a Nyírség, az Igrice, a Szabolcs és a Figurás együttes fiataljainak szédítő koreográfiái minden helyszínen elvarázsolták a publikum tagjait. Az öt napos rendezvény legfőbb tanúsága az volt, hogy a világ különböző tájain élő emberek között nincs különbség és nincs ellentét: kellenek-e azoknál katartikusabb pillanatok, mint amikor Nyíregyháza főterén a tajvaniak, az olaszok és a horvátok a vállalkozó kedvű városlakóknak lelkesen tanítják egymás táncait, s bár nincs szó az érzelmek kifejezésére, a szemek, a mosolyok és a mozdulatok beszélnek?
