Műhelymunkák, a táborban készült alkotások
Székelyhidi Zsolt, Miklya Zsolt, Nagy Izabella, Gáspár Ferenc, Kiss Attila, Molnár Zsolt Artúr, Nagy Lea, Rózsa Boglárka
Székelyhidi Zsolt
Gúnyból kilovagló
Mégsem írom le úgy
a gúnyt, hogy valakit
űzzön, mégsem húzom
meg a haragkantárt.
Nem nyergelem
kapcsolataimat
tüzetes
tulajdonságsorolással,
hogy ő, meg ő, de főleg
amő olyan személyiségjegyű,
bokros osztályzatú,
fakó besorolású,
hogy gúnyosítható, és
ezért gúnyosítandó.
Mert a költő
megbocsátható
vérmérsékletű,
nem nyargalja le
a felelőséget,
vágtái nem
az övéi.
Futama
vers.
Lovas helyett
szenvedjen maga
a ló!
Nekem a költői kép
mind hiú,
püffesztett, önző
szóharc
legyőzni
belső vagy külső
természetet.
A költő verse
hadüzér,
belharcot ajánl
békéért
cserébe,
szóvicc a költői
sor,
nem ad megnyugvást
cserébe
se a költőnek magának,
se nekem, aki szavak
szótagolója.
A vers a költőjét
viszi vásárra,
a vers izgatásért
felelős,
s aki írta, mit
tudja ő, írásának
hová terjed
soronkívül
értelmezhető
valója.
A vers tehát
mindenképpen
tébolyult
faló betolva
békés
olvasóvárba,
alvó gondolatok
kapunyitója,
elmeellenség
felrugasztója.
Kérlek hát,
ne vedd a verset
magadhoz,
ne szeresd
sorsát, ne vezesd
futószárát,
ne add alá
saját földed,
ne dicsérd
sörényét,
színeit.
Hagyd a költőt
alkotni, élni,
oldozd el
kötelékeit
verslovainak,
tomporukra
üss nagyon
nagyot.
Fussanak!
Miklya Zsolt
„Erős és büszke”
Büszke erő helyzetlenül s helyzetből sem tanul.
Belengi büszkét mind a vágy, rezegni szótlanul.
Mint óriások gyúrjuk itt a büszkök ős-faszát,
S kommunikáljuk szótlanul a régi kommunát.
Mert kommunában élt ehelyt a büszkök népe rég,
És kommunában hágta át a büszke hölgy ölét,
És ebből lőn a büszke fő, a büszke mellü nép,
Dagadt kebel, kívül a hely, benn semmi sem elég,
De nem gondolta senki át, mit kezd a sok büszök,
Ha valaki büszkére lép, és tányérjába bök.
Mi ez a büszökidegen identitáselem,
Ha egy asztalnál vétkezünk, és nem büszkül velem,
Uram, ön balga áruló, brüsszelnyaló valag,
Identitása nem való közénk, nincs rá alap.
Büszköknek sosem volt való a lágyuló büszök,
Elbrüsszelült nyilvánvaló a sok bigott brüszök,
De semmi gond, majd büszke nő, a helyzetből tanul,
Ha író lesz vagy netalán költő, még józanul.
Tatjána szonettje Anyeginhez
Körömreszelve piszkot mímelek,
Mi megfér körmöd félholdja alatt,
És felvillantja minden pillanat,
Ha arcot simít Anyegin-kezed.
Bár lennék holdad árnyékán belül,
Míg nem ébreszt a hajnal — látomás —,
Kimondhatatlan égő vallomás
Lehetnék akkor, szemnek étekül.
De lásd, miként a hulló reszelék,
Magamat hagytam porpiszok gyanánt,
Hogy rám taposs, ha mégis kellenék,
Vagy moss le kezedről, csak érints végre,
Mert nem dísznek teremtették a lányt,
Vagy hurcolj félholdad alá az égre.
Zs. Nagy Izabella
rágalmazok
(fiktív vers)
Bandi, te!
Ó, te, nagy ember! Állsz mint a cövek kihúzottan
és rázod sörényedet háremed körében
bömbölsz hangod a világ végére is elér
s nem elég a minden
még én is kellenék?
mármint kellene belőlem a gyors hódítás
valamiféle hancur unga-bunga
hogy egy újabb strigula lehessek faladon -
férfinek mered mondani magad?
egy baszó barom talán - ha kedves akarok lenni
vadkan aki világtalan
mert nem látsz
és az sem érdekel
hogy öklendezem
lehánynálak ha nem lennék úgy szocializálva
hogy tegyem csak szépen szét a lábam
s még örüljek is hogy a nagy ember
Bandi, te!
hogy Bandi, te!
vers egy költő nyomán
(Erdély Miklós: Semmi van)
Mindenség
mikor apátiában ülsz a konyhaasztalnál
nem vagy
csak a konyhaasztalnál.
hiába hív a mindenség.
minden körülötted azért van,
hogy tudd, nem is vagy.
bár minden van.
az apátiában lévő mindened
mégis tudja:
minden van. s ha mindenki
tudná, hogy minden van,
az lenne az igazi...
a mindenség ereje lehetne
a teljes és eképpen a
legletisztultabb erő.
és nem lett volna...gonosz
hisz látniuk kellene a
mindenséget.
valaha volt van lesz
a mindenség ismerete végtelen
ez a tudás
ugyanannyira semmi, mint amit tud.
mindenséget ismerő minden
ez lennél te? ez lennél te.
a minden,
a mindentudás veleje
ez vagy te.
Gáspár Ferenc
A Bibinke megközelítése
Tök ászt kerítek mélán morogva
Hasam csilitől csúnyán csikorogva
Spanyolnátha tábort szervezek bőszen
Nem tartva vihartól sem nősz-en
Vérezve, mint barom, noha kecskék és csirkék
Szaladnak kertemben, mint sok Bibinkék.
Így hát a tököt az ásszal keverve
Meggysört bundás kenyérrel beverve
Konstatálom, hogy ezt a bökverset itt,
Befejezni nem tudom, csak sör-sön
Így járunk mind ma Tiszaörsön.
Kiss Attila
A tök ász megközelítése
Rálele révede jász, bérheti almati ró
Fekete harangok ütnek taktust
bá-bumm
ritmustalan taktust
ra-ra-ramm
az egyre világosodó csendben
rumsz-rumsz
hajnalig
mikor a tökhéj-simaságú
fáty-háf
a tökbél, mint a darázsszárny-suhogás
megül
leszáll
felhasad
kiömlik
néhány órára
Éjszaka fájt a fogam félrevert vánkoson át
Molnár Zsolt Artúr
Tér
(2 haiku)
itt egy nagy hangya
benne világok arca
futott előlem
ég nem válaszol
a felhők mindig némák
nem lesem őket
Vass Tibor (Molnár Zsolt Artúr):
Ketnyegés tröccsent
Felüldög-éltem, kicsinység koppan
fejletlenség horpad, rajta a korpa.
K-ott-a fal, nem láttam,
Gondatlanságba süledék, ketnyegek, hö?
Ragacs van, első- vagy másodsegély kellik,
kiáltozás, az van, vérhab, vérlabdacs,
végemre jön jön jön
az ipso ipse, maga-maga, a fószer, a fazon,
a csákó, a tag, a tag
kettőződés a szemben is, ketnyegek, na!
Szirének hangzanak, sziréneznek, érdekes, villantóznak is
kattogóznak, rázgáznak, kendőznek.
Műlovarnőznek — nem vagyok magamnál? Na?
Megfektetnek, ketteske, így hínak,
széptestben széplélek? Hö? Szünet.
Elkapálóztam az éjjelt, túljózantológia,
reggelvést, kettőződés vége.
Sajn-alom. Zúgolódás van,
széldegélés, megkergesülés.
Mutters butter. Anya vaja.
Nagy Lea
Mozdulatlanul
Nem szeretem mikor mozdulatlan vagy,
mikor csak az ujjaid dobolnak.
Volt, hogy vágyakozva néztem
lányokat ahogy az ablakban
olvasnak, vagy másokat
ahogy üvegszemekkel bámulnak a padra
elveszve, gonosz elfelejtett eszmék
nyomása alatt,apró darabokra törve.
A fény elhanyagolhatóvá tesz,
olyan apróvá zsugorít, hogy alig
látom saját árnyékodat.
Az ilyen napok felzabálják
az életet, csak apró csontokat
hagynak, port és csendet.
Szeretem mikor mozdulatlan vagy.
Mikor csak ujjaid dobolnak.
Rózsa Boglárka
Bibinke és az állatok
A tevékeny tevekény-szer esetén
féllábon fennálló flamingó-flammót javasol
krokod-Ilus kellem-estén
fogyasztó elefánk-kezelést kíván
vízi-lólép-és dzsungel kúra hatásos
repül a hangy-Ász a pók-erasztalon
medve-sajt olja ki az őzelmet.