Karádi Zsolt
Miskolcon született 1956-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Ekkor került Nyíregyházára. Előbb középiskolában tanított, majd újságíró lett. 1989 óta a Nyíregyházi Főiskolán dolgozik. Irodalomelméletet, esztétikát, színháztörténetet oktat. PhD-fokozattal rendelkezik. Tanulmányait, kritikáit közölte a Kortárs, a Hitel, az Eső, az Orpheusz, a Holnap, a Napút, az Új Holnap, az Iskolakultúra, az Új Hegyvidék, a Zempléni Múzsa, a Műút, a Székelyföld, az Ághegy, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, illetve a Spanyolnátha és a Magyar Játékszín. François Gachot-ról szóló könyve 2002-ben, színházi kritikákat tartalmazó kötete 2006-ban jelent meg. Negyven éve fotózik. Jelenleg az infravörös-, valamint a színházi fényképezés vonzza. Több önálló kiállítása volt. Színházi felvételeit közzétette a Criticai Lapok, a Színház, az Ellenfény, a Magyar Teátrum, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, A Vörös Postakocsi, a Folk Magazin, a Pedagógiai Műhely, továbbá a Magyar Játékszín és a Spanyolnátha.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Karádi Zsolt
A miskolci bíró (Tompa Mihály után)
Ki vagyon már téve
Miskolc városába’,
Szép ifiú asszony
A siralom-házba.
Az egész életre
Nincs csak három napja,
Mert egy kujon bíró
Ádázul becsapja!
Mit tett a szegény nő?
Csak az isten tudja.
Életéből már csak
Pár órára futja.
Elítélte, óh, jaj,
A komoly törvényszék,
Amelytől nem messze
Állott az árnyékszék.
Éppen ott töprengett:
Miképp üljön rája
(Hogy kényelmes legyen)
Miskolc főbírája,
Mikor meghallotta,
A rút ítéletet:
„Nosza, mentsünk meg hát
Egy emberéletet!” —
Gondolta és imhol
Felpattant lobogva.
Kancájára ugrott:
„Hej, Ráró! Dologra!”
Vadul elvágtatott,
Már minden hiába.
Száguldott a bíró
Fogház irányába.
Eközben tömlöce
Reménytelen mélyén
Az asszony nem tudott
Szörnyű szenvedélyén
Úrrá lenni, hanem
Folyton, az ebadta,
Huawei mobilját
Bőszen nyomogatta.
Berobog a bíró,
Elé áll egy fegyőr:
„Hova, uram, hova?
Hol van még ide Győr?!”
„Elhallgass, gazfickó!
A rab nőhöz jöttem!
Porzott az országút
Rettentőn mögöttem!”
Azzal ott a Bévést,
Mintha volna atyja,
Két-három jó szóval
Csendben kioktatja.
Az meg a dárdáját
Elveszi előle.
Jó tettért cserébe
Hadnagy lesz belőle.
Egy napja van már csak
Meg egy éjszakája
A szegény asszonynak.
Szelíd muzsikája
Az okostelónak
Mászik a fülébe.
Ezt hallgatja, mikor
Betoppan elébe
A bíró, ki ránéz
A szép elítéltre:
Megdobban a szíve,
Felfrottyan a vére.
Az utolsó éjjel
Szelídnek és vadnak
Is látszanak, mikor
Együtt nyomogatnak.
Hajnalban a bíró
Kereket old. Ám a
Rab asszony felsóhajt:
„Meghalok én máma.
Életemnek vége,
Megállj! Megállj, véged!
Túlvilágon leszek
Csak a feleséged!”
A titkos találkát
Az őr kifecsegte,
Napvilágra került
A bíró gaztette.
Miskolc igaz népe
Előkerítette,
S testével az utat
Be is terítette.
Látja a meglincselt
Éji szeretőjét
A nő: előveszi
Ócska keszkenőjét.
Jő érte a hóhér,
Ki sok embert elvitt…
Csinál bánatában
Egy halálos szelfit.
