Molnár Zsolt Artúr
Budapesten született 1965-ben. 1991-ben végzett az ELTE-n, azóta jogászként dolgozik. 1989-ben Pethő Tibor felvette a Magyar Nemzethez, ahol Ember Mária és Kristóf Attila voltak a mentorai 1991-ig. Lackfi János kreatív írás kurzusain, és Petőcz András szépírói kurzusán képzi tovább magát. A Spanyolnáthában korábban Molnár Zsolt néven jelentek meg írásai.Fotó: Molnár Soma
SPN könyvek ajánló
Molnár Zsolt Artúr
Éjszaka a földön
aznap este is ugyanarra készült
persze nem ugyanarra
mert minden este más, de mégis ugyanolyan
legalábbis az óra szerint, meg a nap szerint,
ami lemegy, ha lemegy éppen
persze van, amikor korábban megy le
vagy inkább későbben
szóval, aznap is ugyanarra készült,
hogy befekszik a teknőbe,
vagyis a kapszulába,
a mentőkapszulába,
az kimenti a mából,
a fejfájásból,
a pánikrohamból
belép az elkülönítőbe, magára húzza az ajtót,
az égboltot,
és kinéz a kis helyiség ablakán, fent-kint van az univerzum,
azaz a csillagok,
a tébolygó bolygók,
az anyag meg az antianyag
pontosan nem tudja, hogy mely csillagok és anyagok
nem is kell tudnia, nem egy asztrológus,
hanem egy földi asztronauta,
egyszerűen csak arra készül,
amire mindennap,
hogy befekszik a kapszulába,
megadja a koordinátákat,
és irány a reggel
a holnapi reggel, persze nem is a mai,
a mai egy fordulattal előbb volt;
mégiscsak az univerzum asztronautája,
lovagolja a bolygót,
ül rajta,
időben legközelebb majd fekszik,
közben száguld a világmindenségben,
a semmiségben
magára húzza a kapszulát, a mentőt,
az átmentőt
az irányító egységeket: gombokat, patentokat nyomogatja,
beállítja a cipzárat, igazgatja a tépőzárat
közben újra gondolkodik a koordinátákon: a reggelen,
hogy holnap más holnap lesz, ez a mai holnap pedig egy tegnapi
és önmagát Armstrongnak képzeli — nem, Armstrong túl öreg
Louis Armstrong meg nem repült soha over the rainbow,
lehetne Kubászov, a Valerij, de az is öreg,
viszont fiatalabbakat meg nem ismer, vagyis, akit ismert, az felrobbant,
úgyhogy inkább az nem szeretne lenni,
felrobbant, az nem...
ez az utolsó tiszta gondolata, a hálózsák zizzen egyet,
és ő elalszik.
valamit elvesztettem?
a félig üres buszban kavargott néhány falevél,
színes géza otthagyta a csabagyöngyét;
és ott a kerecsensólyom a postás-pályánál
pincében hasogatásra várt a tüzifa,
a petró testvérek kislemezt kaptak a deccá-tól,
egy teraszon árnyékboxol a szomszédunk
eszti rollere a háznak támaszva,
cigányfúrók a garázsfalon,
bronzszobor, kurblis telefon apám íróasztalán
amit valaha elvesztettem, megvan mind
