Hát, kérem, meg kell mondani, hogy manapság a kellékhősök sokat kallódnak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kellékhősök kallódásának korát éljük. Minálunk, kérem, fakkválság van. Az a baj, hogy a fakkokat nem a kellékhősökre szabták. Sokan használt fakkba kerültek, bár ezt azért eddig közösen tudtuk kezelni. Korábban ugyanis jól volt itt minden fakkolva, használt volt ugyan, de jól volt elosztva. De ezek a mai kellékek nem érzik át a rendszer fontosságát, és naponta átfakkolnak máshova. Hiába a felirat a fakkon, sosem az ül benne, akinek kéne! Egyiknek-másiknak nyitva az eleje — már a fakknak — és rögtön látszik, ki ül benne, de némelyik fakk le van zárva, hiába kerülnek oda a legnagyobb kószák, mit nekik fakkfedél, mennek ezek állandóan vendégségbe más fakkba. Hál’ isten egyfajta rend azé’ fenntartódik, legalábbis rendnek látszó álcarend, igaz, kell hozzá, hogy tudja az ember, mit hol nézzen. Mert hát, kérem, ha kérdik a felelőst, akkor mondanom kell: nem úgy van, hogy itten nincsen rend, mert itten rend van. Közben meg gondolom, ha meg nem, akkor lesz, de amúgy meg annak kell lennie! Az nem úgy van, hogy itten a kellékhősök csakúgy cikkbe meg cakkba, meg össze-vissza át és oda járkálnak, hogy az ember egy idő után már nem tudja, hogy aminek ott kell lennie, az ott van-e valójában, és ha nincs, akkor meg hol lehet. Az, hogy az állatok el-elmászkálnak, még csak hagyján, bár nekik is tilos, de hát mit lehet tenni, ezeknek ugye hiába is beszél az ember, nem a szóhoz vannak szokva, hanem ezeknek jól el kell húzni a nótájukat, abból talán értenek, de hogy húzódjon a nóta, ha nincsen rend és a kellékhős meg ki tudja, hol kalamol. Ebben a világban, kérem, sosem lehet tudni, itt a macska meg a kacsa képes kéz a kézben andalogni, mondjuk, kacsából több is kell, mert ők aztán nagy eltűnőmesterek, elő se szoktak kerülni. A farkasról nem is beszélve, az úgy megy, hogy köd előtte, köd utána, mint egy szellem, már ha ez eltűnik, vagy elő se jön, ez nézőpont kérdése, mit neki erdő, ki tudja, melyik fakkba szorult be most is, mindegy, mer’ úgy is kilóg a farka, arról észrevenni. Előfordul, hogy egy-egy fakk üres, másban meg többen is vannak. Fakkcióznak. Különösen az a Péter gyerek nem bír magával, most meg, hogy itt a Petike, teljesen hülyét csinálnak az emberből, pedig az még járni is alig tud. Na de fakkba ülni, fakkot mászni annál inkább. Hát mi volt a múltkor is, jöttek, hogy jelenet, és kell a Péter, meg a farkas, hát a Péter fakkjában ott ült Petike, a farkas meg sehol, elhúzta a lompost. Mit tehettem volna, hát ez darab, a’meg darab, oszt ment Petike az erdőbe, legalább névileg megvolt a leltár. Na persze aztán hüppögött egész este, de legalább nem totyogott át más fakkba. Aztán előkerült emez is, nagy haver a farkassal, ki gondolná, előbb bezáratja, aztán meg falaz neki. Ilyenek ezek a kellékhősök, de én mint hős kellékes próbálkozok azért, bár sokszor sokat nem tehetek. Van úgy, hogy inkább hagyom. Hadd legyenek, csak ha jön a revizor, átkönyvelek. A kellékhősök kallódása persze a rendszer hibája, naná, hogy nem az enyim. Rossz a fakk-kiosztás. Szűk a hely, aki fent szeretne, lekerült, aki meg lent, az felülre. Némelyik fakk dohos. Hát nem csoda, ha elmászkálnak. De hogy én mit szenvedek, míg megtalálom őket! Hát, kérem, azért plusz pénzt kéne nekem fizessenek. Mer’ hiába kérem, hogy szóljon már, ha eltűnik! Már arra is gondoltam, lehet, elég lenne a fakkokat átcímkézni. Ja, de nem mindig ugyanoda mennek ám ezek, mondjuk, a kacsa az mindig felülre szeretne, a macskának meg a legjobb lent, nagypapa a köszvény miatt inkább leköltözne, de nem hagyják neki a vadászok, mer’ most azok trónolnak ott. Most ők vannak fakkelőnyben, ha értik. Péter középen akar ülni, Petikének mindegy, a farkas meg megbízhatatlan. Annak csak az nem jó, ahol van. Rendszerellenség. Antifakkista. Pedig hálás lehetne, ez azér’ jobb, mint az állatkert, bár ez onnan is megszökött. Némelyeket meg egyáltalán nem találok. Na, ezek végképp elkallódtak. Csak a címke maradt. Azon is kopik a festék. No de ettől még nagy katyvasz van itt. Egész nagy katyvaszárium. Fakkolva, címkézve, rendszerszinten.