HayKováts
SPN könyvek ajánló
HayKováts
Az utas
Az utas Szent Pöltenben, este húsz óra negyvenkor szállt fel a Hágába tartó gyorsvonat harmadik kocsijába. Kinézete: átlagos testalkat, százhatvanöt körüli magasság, fejformája hosszúkás, orra és álla előreugró, szája keskeny, haja fekete, rövidre vágott. Farmerdzsekit és nadrágot viselt sportcipővel. Meleg nyári este volt, dzsekijét nem gombolta be. Red Bull feliratú fekete pólót hordott alatta, hátán olajzöld katonai hátizsák. Piros baseball sapka ellenzője árnyékolta mélyen ülő, barna szemeit. Arcán apró ráncokkal hagyott nyomot, a megélt több mint negyven év. Határozott, parancsoláshoz szokott tekintettel nézett be a fülkékbe. Úgy tűnt, keres valakit, és az utolsó előttiben meg is találta. Elhúzta az üvegezett ajtót, németül köszönt.
A nyolcszemélyes fülkében, az ablak mellett ült magányosan, egy hirtelen szőke, vékony testalkatú, huszonéves fiatalember. Felnézett könyvéből, és visszaköszönt. Néhány apró pattanástól eltekintve, jóképű srác volt. Hosszú ujjú fehér pólót viselt, skót kockás rövidnadrággal.
Az új felszálló udvariasságból még megkérdezte, helyet foglalhat-e az ablak másik oldalán.
− Natürlich — válaszolt a fiú, és visszatemetkezett könyvébe.
Az utas megköszönte, és levette hátizsákját. Kivett belőle egy díszcsomagolású dobozt. Hátizsákját az ülésen hagyta, és leült a fiúval szemben, az ablak mellé.
Az ölébe tette az ajándékot, és lebontotta róla a bordó, aranymintás papírt. Fényes fekete kartondoboz került elő, amiben körteformájú konyakosüveg lapult, két pohárkával. A dobozt kinyitva, az ablak alatti asztalkára állította, és megszólította utastársát.
− Elnézést fiatalember! Nem szívesen zavarom meg az olvasásban, de tegnap volt a negyvenötödik születésnapom, amit családi körben ünnepeltem. Szeretteim sokféle ajándékkal leptek meg. Ezt az utazásra tartogattam — mondta kellemes, mély tónusú hangon, és mosolyra húzta keskeny ajkait. A fiú becsukta a nagyalakú, művészeti albumot. A könyv közepén vékonyka pornó füzet lapult.
Az utas, amikor levette hátizsákját, észrevette, mi köti le valójában a fiatalember figyelmét. Igyekezett elkerülni a feltűnő bámészkodást, néhány másodperc is elég volt, hogy felismerje. A srác az általa is kedvelt szex-lapok egyikét nézegette. Kedvező előjelnek tartotta. Kellemes bizsergés futott végig a tarkójától az ágyékáig. Már biztos volt benne, jó fülkét választott.
A nyitott dobozt a fiú felé fordította.
− Parancsol? — kérdezte a fiatalember kissé zavartan, kilépve a látott és a fantáziált képek világából.
− Csak meg szeretném kínálni egy kis konyakkal. Ismeri a mondást: „ökör iszik magában.”
A fiú nem volt iszákos. A drogokat is kerülte. Viszont ínyenc volt az ételek, italok terén egyaránt. Arca elárulta a meglepődést. Első pillantásra azt hitte, utastársa Richard Henessy konyakot tett elé, ami 3200 eurónál kezdődik. Egy használt autót lehetne venni az árából. Annak is fekete a doboza. De hamar rájött ez „csak” egy Henessy X.O, vagyis eXtra Old. Ennek 145 euró körül mozog az ára. Persze az ösztöndíjából erre sem telne. Összefutott a szájában a nyál.
− Hát… Nem tudom, elfogadhatom-e? Ez nagyon drága ital.
− Ne legyen ennyire szemérmes. Természetesen elfogadhatja. Én is ajándékba kaptam — nyugtatta meg az utas, és kivette a poharakat a dobozból. Közben a vonat kiért a nyílt pályára, gyorsítani kezdett, míg el nem érte az utazó sebességet. Enyhe remegésnél több nem érződött a fülkében, így bátran tölthette a márkás italt. Az egyik konyakos poharat felemelte, és a fiú felé biccentett. A fiú is megfogta a másikat.
− Akkor, Isten éltesse! — szólalt meg a fiatalember, és óvatosan koccintottak.
− Köszönöm — válaszolta az ünnepelt, és felhajtotta a konyakot.
A fiú belekortyolt, ízlelgette. Kis ideig résnyire nyitott szájában tartotta, és közben beszívta a levegőt. Ilyenkor az alkohol jobban hat, és az íz aromákat is tovább élvezheti.
Hemingway-től tanulta a karburátoros szeszfogyasztást. Egy visszaemlékezésben olvasott róla. Az író kubai tartózkodása idején történt, hogy a barátaival egy százéves hajóroncsból épségben maradt viszkis ládát emeltek ki. Az egyik üvegbe rögtön belekóstoltak. Hemingway felismerte a régiség értékét. Üzletet ajánlott búvár barátainak, és megtanította őket a karburátoros módszerre, amivel néhány kortytól is bódulatba lehet kerülni. Így itták meg a maradékot.
A harmadik pohár kezdett a fiú fejébe szállni. A negyediket vissza akarta utasítani, de meggondolta magát. Ritkán adódik lehetősége Henessyt iszogatni, és előtte az éjszaka.
A vonat csak reggel kilencre ér Hágába.
Becsukta szemeit, miközben lassan, élvezettel ízlelgette a különleges italt. Egyre felszabadultabbnak érezte magát. Észre sem vette, mikor ült mellé utastársa. Nem tiltakozott, amikor megérezte a gondosan ápolt kezet a combja belső oldalán. Térdig érő nadrágja bőszárú volt. A kéz lassan haladt felfelé. A fiú megadóan becsukta szemeit, szétnyitotta térdeit, és kicsit lejjebb csúszott az ülésen.
Arra gondolt, miért is ne. A konyak lazított gátlásain, és nem először hagyta kényeztetni magát idősebb férfival. Huszonegy éves volt, és még nem szexelt nővel. Most azért utazott Hágába, mert holland barátja megígérte, összehozza az unokanővérével, aki biztosan elveszi a szüzességét. Mutatott róla nudista fotókat. Korabeli lányokkal nem is próbálkozott. Még a gimnáziumban olyan csalódás érte, ami teljesen lebénította. Hiába tetszett neki egy lány, nem volt mersze kezdeményezni. Ha egy lány hajtott rá, attól megijedt, és visszahúzódott. Másodéves hallgató volt egy bécsi főiskolán, művészettörténetet tanult. Az előző évzáró bulin, egyik tanára felhívta a lakásába. Elfogadta az invitálást. Fél évig tartott titkos viszonyuk.
Érezte, részegsége ellenére, merevedése lett.
Ezt nem csak a fiú érzékelte. Utastársa felállt, elfordította a reluxa lamelláit, bereteszelte az ajtót és lekapcsolta a fülke felső világítását. A kék biztonsági fény derengése, és a redőny résein beszüremlő folyosóvilágítás fokozta az intim hangulatot.
Közben a fiatalember egy üléssel arrébb ült. Kigombolta nadrágját, lehúzta a cipzárt is a sliccén, és ráhúzta pólóját.
Ezzel megkönnyítette az „ünnepelt” dolgát, aki nem kapkodta el a dolgot. A fiú jobb oldalán foglalt helyet, bal kézzel átkarolta vékony derekát. Érezte, a pólója átnedvesedett az izzadtságtól. Jobb kezével, rutinos mozdulattal kiszabadította a hímtagot az alsónadrágból. Néhányat simított rajta, élvezte keménységét. Ezt szerette a fiatalságban. Egy kevés cirógatás is megteszi a hatását.
A fiatalember kicsit csalódott volt. Orális kényeztetésre vágyott. Azért is ült át az ablak mellől, hogy ne legyen útban az asztalka. Mindemellett jó érzés töltötte el. − Ennek a pasinak meglepően finom keze van. Lehet orvos, vagy zenész… Igazán oboázhatna már — gondolta a fiatalember.
De a partnere mást tervezett. Felnyúlt a fiú arcához, és megsimogatta. Hüvelykujjával ajkait választotta szét.
Ezt a fiatalember célzásként értelmezte. Arra gondolt, a férfi szeretné, ha kölcsönösen játszanának egymással. Odanyúlt a combja közé, és elkezdte simogatni. Amikor azt érezte, hogy a férfi maga felé húzza az arcát, és szájával megérinti ajkait, a fiú elrántotta a fejét. Mindketten lemerevedtek. A fiú adta meg a magyarázatot.
− Ne haragudjon, de nem szeretek férfival csókolózni — hebegte spiccesen.
Az utas így is megértette, és elmosolyodott.
− Bocsáss meg! Bemutatkozással kellett volna kezdenem. Andrea Cornetti vagyok, és nő. De, valóban férfias a kinézetem.
A fiú még jobban zavarba jött. Nagy nehezen kinyögte a nevét:
− Jürgen Horst — és még hozzátette − Hát, az sem biztos, hogy elég lett volna. Úgy tudom, az olaszoknál az Andrea férfinév… Mint például Andrea Bocelli.
− Igen, de én Németországban születtem. Csak apám olasz. Úgy nevelt, mintha fiú lennék, mert azt szeretett volna. Tudod, már megszoktam, hogy a kinézetem, a hangom és a viselkedésem is férfias. Egy frankfurti klinikán vagyok főnővér. A kolléganők egymás között Andreasnak hívnak.
A fiúnak még mindig erekciója volt. Igyekezett pólójával takarni.
− Ezek szerint, te meleg vagy. Mert az tetszett volna, ha rögtön rád bukom, mint egy torkos borz, pedig férfinak hittél. Igaz, vagy igaz? — kérdezte Andrea évődve. — Engem nem zavar. Kedvelem a lányokat is. Eszembe sem jutott elítélni. Nem folytathatnánk?
Jürgen kezdett magához térni, és egyáltalán nem volt ellenszenves a „főnéni”. Mély levegőt vett, és megkérdezte:
− Esetleg ihatnánk előtte egy kortyot?
− Kettőt is. Úgysem ittunk pertut.
− Bevallom, nincs nagy tapasztalatom nővel.
− Tehát még szűz vagy — sommázta a helyzetet Andrea. — Figyelj, Jürgen. Akkor ne menjünk jobban bele. Vagyis belém. Ha még áll a zászló, kielégítelek a számmal, aztán keress egy csinos lányt, aki hozzád való. Ne egy bányarémmel legyen az első alkalom — mondta, és átült az asztalkához megtölteni a poharakat.
Megitták a pertut. Szerbusz, szerbusz, aztán elhallgattak. Jürgen törte meg a csendet.
− Számomra izgató a hangod. A finom érintésed fontosabb, mint a kinézeted. Amúgy is sötét van…
− Ez nagyon kedves tőled. Csúsztasd be az ujjaid a combom közé, és még meggondolhatod magad. Nem fogok megsértődni — mondta Andrea. Pár pillanatig elgondolkodott, közben figyelmeztetően felemelte mutatóujját − Van egy jobb ötletem. Megkeresem a kalauzt, biztosan van egy szabad fülke a hálókocsiban. Ott le is zuhanyozhatunk.
− Nekem arra nincs pénzem.
− A vendégem vagy — mondta a nő. Odahajolt Jürgenhez, kezét a tarkójára tette, és megcsókolta. Tüzes vágyakozással tapadt a szájára.
A fiú érezte, nedvesség önti el az ölét.