Vass Tibor
1968-ban, Miskolcon született. Hernádkakon él. A Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. Legutóbbi kötete: Két sem közt (versek, esszék, elektrográfiák, 2020). Kassák-díjas (1995), Szabó Lőrinc-díjas (2003), József Attila-díjas (2009), a Tokaji Írótábor Hordó-díjasa (2019).
Fotó: Vass Nóra
Fotó: Vass Nóra
LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tavasz » 2008 tél » 2009 nyár » 2009 ősz » 2009 tavasz » 2009 tél » 2010 ősz » 2011/2 » 2011/3 » 2011/4 » 2011/5 » 2012/3 » 2012/6 » 2013/3 » 2013/4 » 2013/5 » 2014/1 » 2014/3 » 2014/5 » 2015/2 » 2015/3 » 2015/5 » 2016/1 » 2016/2 » 2016/3 » 2016/4 » 2017/3 » 2018/3 » 2019/2 » 2019/3 » 2019/4 » 2019/6 » 2020/3 » 2020/4 » 2020/5 » 2020/6 » 2021/2 » 2021/3 » 2021/4 » 2022/1 » El_+maradás » JA_vadalom » Nar_kotta » Pasolini » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Sír_verseny » Székesfehérvár » Tata » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Vass Tibor
Kaffka, Magritte
Vas Emilnek is
„feleselt, mint egy kis pulyka”
KAFFKA MARGIT
Jer, dobjunk egy felest vagy többet, mérgünk legyen pulykás,
hogy aztán ne sebtibejárj, lassan petikejárj — tovább érsz.
Hallgass végre rám, halogass végre miattam,
a páholyban oltalmaz helyed. Tovább érsz,
erszt beszélem mióta, ényesfarkasnak lenni nem való,
ne üss ényesfarkasra, akkor már ersz vagy, hasonlító és kihalt.
Erszt mondom, és ha ki vagy ütve végleg,
akkor széjjel is vagy kaffkásítva, magrittosítva.
És akkor anyátlanodva is el vagy, pusztuló a félegészben,
és mivel ez elanyátlanodottak csak holtpetike nyelven
vagy holt petikenyelven szesz-élnek,
szervezetükben egyszerre indul be
az elkaffkásítás az elmagrittosítással.
Ami sokfelől nem baj, ugye. Szok-felől meg igen.
Úgy szok lenni, szervezet vagy te is.
El, kaffkásít, ás. Elma, grittos, ít. Az egyed fejlődik.
Margit hiányzik, igazolatlanul. Magritte anyázik.
Emil Zolatlanul.
Jelzem, akik a Holt-Hernádban szúnyoglárván petikélnek,
azoknak úszóhártya nő ujjaik között, élvezkődik az evolúció,
nem is ersz, nem is ényes, nem farkasok már.
És tudd meg, egyesek szirénes emlőst,
mások emlős szirént vélnek túljátszani az operákban.
Van az az új szó, amit teótad, vagy ahogy itt mondani szok,
teótától az illedelemre használnak, a petikett.
Azt hiszik, mennek vele valamire. Valamerre.
Pedig csak hiányzik, pedig csak elsőre mintha
farkasszemet nézne pár feleselő, egy vagy több.
Egy vagy, vagy több vagy, dönthetted volna.
Képzeld, mától vannak pulykáim. Feleselő is van köztük,
mérge jólesik. Magányos farkasoké nem lehet hasonló.