Egyszer egy farkas ment, mendegélt az erdőben, és egyszer csak egy tisztáson találta magát, és észrevette a nagy követ a tisztás közepén. Ez egy tényleg nagy kő volt, és tetszett a farkasnak, mert még sose látott ilyen szép követ. És akkor a kő megszólalt.
— Kedves farkas, kérlek, segíts nekem — mondta a kő nagyon aranyos kisfiú-hangon.
A farkas hátraugrott, mert egy kicsit megijedt, de nem nagyon, utána azt kérdezte:
— Ki vagy te és hol vagy?
— Én vagyok az, ez a kő, el vagyok varázsolva, mert nagyon messzire eljöttem a Nagyapó házától egyedül, és nem szabad egyedül mászkálnom az erdőben, mert megesznek a vadállatok, de én ma kiszöktem, de eltévedtem, és amikor ideértem, akkor kővé váltam.
— Akkor te a Nagyapó unokája vagy, a Péter? — kérdezte a farkas, és nem értette, hogyan változott a kisfiú kővé.
— Igen, én vagyok Péter, csak kővé változtam, mert anyukám azt mondta, ha túl messzire megyek, kővé fogok változni, hogy ne tudjanak engem bántani a vadállatok. Mert a követ nem tudja megenni senki. Annyira szeret engem az anyukám, hogy ilyen varázslatot is ki tud találni, meg verset is ír nekem. Én el is határoztam, hogy amikor majd öreg lesz, én fogok rá vigyázni, és nagyon fogok rá vigyázni. Neked is van anyukád, ugye, és téged is nagyon szeret, ugye?
— De hát a farkasok nem tudnak írni és nem tudnak varázsolni se — mondta a farkas a kőnek, és egy kicsit szomorú volt, mert ha az anyukája tudott volna varázsolni, akkor biztosan nem lövik le a vadászok, és akkor nem sírt volna olyan sokat a farkas, amikor gyerek volt, és sokkal boldogabb élete lett volna.
— Akkor segítesz nekem? — kérdezte megint Péter a farkastól, mert egy kicsit már nagyon unta, hogy kő.
— Természetesen segítek neked, Péter — válaszolta neki a farkas, aki nagyon szeretetreméltó farkas volt, csak ezt senki nem tudta, csak Péter, a kisfiú. — De hogyan tudok neked segíteni, Péter?
— El kell menned a Nagyapóhoz, és ide kell hívnod, neki van egy arany és ezüst varázspora, amivel beszór, és akkor visszaváltozom rendes kisfiúvá, és akkor majd elmondom neki, hogy milyen jószívű és barátságos farkas vagy, és akkor nem fog bántani. És a vadászoknak is elmondja majd, hogy téged nem szabad bántani, mert egy igazi jóságos barátom vagy. Ugye leszünk barátok, farkas?
Akkor a farkas elment a Nagyapóhoz, aki nagyon szomorú és mérges volt, és amikor meglátta a farkast, akkor majdnem lelőtte a puskával, de aztán látta, hogy a farkas integet neki, és követte őt, ment utána az erdőbe, de a töltött puskája végig a kezében volt.
Amikor a tisztásra ért, akkor megértette, mi történt, és a lajbija zsebéből elővette az aranyos-ezüstös varázsport, rászórt belőle egyet, kettőt, hármat a kőre, és azt mondta:
— Egy, kettő, három, hipp-hopp, legyél újra igazi kisfiú!
És akkor Péter újra kisfiú lett, és megölelték egymást, és Nagyapó nagyon leszidta Pétert, aki sírt, de igaza volt Nagyapónak, és akkor Péter elmondta, hogy a farkas milyen jószívű és barátságos, és hogy a vadászoknak is mondja meg Nagyapó, hogy nem szabad bántani a farkast, és utána mindig játszottak együtt, és nagyon sokáig éltek, míg meg nem haltak a farkas és Péter, vége.