Antal Veronika
Számozott versek
1.
Hallod a csap csöpögését; lassú és egyenletes.
De megint megfogalmazódik benned, hogy „miért nem”.
2.
Az esőcseppek már összegyűltek
az ablakpárkányon, de te még
mindig nem tudsz dönteni.
3.
Jó. Akkor vedd úgy, hogy
elsőnek arra asszociáltam,
hogy nem provokatív akartál
lenni. Szimplán így sikerült.
4.
Furcsa, mint a koriander.
5.
Nagy fogalmakkal dobálózni. Ez is az.
Maradni
A kerti fának száraz ágán ülő holló
fürkésző tekintete kérdőre von, kvázi
mustrál; miért csinálod ezt?
Mint amikor kétnapos víznek érzem
magam — elidőzve a lepkeszárnyak
részletein és végtelenségén — csak ülök,
fejemet a kerti csap hideg vasának
támasztva. Kék cipőm már szürkére
kopott, hámlik a bőr. A felhők túl
gyorsan haladnak — bár összefüggésbe
hozhatnám magam velük.
Súrlódás
A kezedet húzd végig a testemen;
hadd hozzam magam összefüggésbe
a vonzalommal
Hadd tűnjön a külvilág átmenetileg
tünékenynek
A felgyorsuló lélegzetvétel lélektana
bonyolult — hadd legyen tudatos
a szívdobogásom általad — részben