Nagy Lea
(2000) költő, diák. Budapesten él, gimnáziumi tanulmányai mellett képzőművészettel foglalkozik. Verseit közölte a Spanyolnátha művészeti folyóirat, Magyar Napló, Nyugat Plussz, Vár, Irodalomismeret, Eső, Irodalmi Jelen, Budapest, Tiszatáj, Vár Ucca Műhely, Pannon Tükör, A Vörös Postakocsi, Székelyföld, ill. egyik szerkesztője és szerzője a Suttogva és a Repülés c. antológiáknak. Az Irodalomismeret szépirodalmi rovatának munkatársa. 2018-ban jelent meg első, önálló verseskötete Légörvény címmel, a Napkút Kiadónál. Megjelenését az NKA támogatta. Könyvbemutatói: Petőfi Irodalmi Múzeumban, Írók Boltja, Nyitott Műhely. A József Attila Kör, a Magyar Írószövetségi tagja. 2019-ben NKA ösztöndíjas. Légörvény című kötetéért Debüt-díjat kapott.SPN könyvek ajánló
Nagy Lea
Baba
Melankóliába ütköztünk.
Mondom, és te mintha nem hallanád,
gépelsz tovább monoton hangon, és
monoton hangon beszélsz hozzám is,
rám néztél, mintha, fél méterre tőlem,
de nem állsz meg, kutatsz valami, valami
rég elmúltat kutatsz, a baba sír,
te nem figyelsz, a rég elmúltat kutatod,
féltékeny, féltékeny, féltékeny vagyok,
féltékenyek vagyunk mind, valakire,
a rég elmúltra és azt hisszük, létezik,
pedig nem jön, nem jön soha többet,
a baba sír, hangosan, és nevetünk, együtt,
de mindez csak látszat, a rég elmúltat keressük
mind, mind, mind, mert mi nem létezünk,
ebben, a valamiben, az idő mint egy tér, kattog tovább,
és mi visszahúzzuk, oda a múltba, ahol senki nincs,
csak mi, egyenként a rég elmúlttal, mert fájdalmat akarunk,
fájdalmat, hogy utána szebb legyen minden, mert közhelyeket akarunk, és soha többet nem hiszel a sok szeretlekben,
meg eleve semmiben, ami hasonlóan idegen az emberi természettől, soha többet nem veszed komolyan a bocsánatot, mert megtanultad, hogy a megbánásnak nem szava, hanem lábnyoma van.
Az ígéreteket egyszinten kezeled a fikciókkal,
mert idő nincs, csak tér.
Melankóliába ütközünk.
