kéretik egy kis csend. Ki nem szökött meg eddig, most már maradjon is bent. Ülj közelébb a párodhoz, ez később fontos lesz. Hogy együtt tudjunk mulatni, a tudnivaló ez, csak ennyit kell, hogy megjegyezz: Egyedül nem megy, egyedül nem megy, egyedül nem megy, ha-ha-ha-ha...**

 

 

Vagyis kellenek a rendező társak. Mint pl. a Magyar Küldeményművészeti Társaság, a hernádkaki Nemzetközi Mail Art Művésztelep, a Herman Ottó Múzeum—Miskolci Galéria. Továbbá kellenek a társrendezők is, mint a MET, a Magyar Elektrográfiai Társaság, melynek képviseletében az én tisztem, hogy az immáron 6. alkalommal megrendezett, R_evue címmel aposztrofált Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálén és a 23. Önök kerték Kertfesztiválon tisztelettel köszöntsem Önöket.

 

 

Köszöntöm a rendezvény kurátorát: Mikita Gábor színháztörténészt és muzeológust, a projektmenedzsert: Vass Nórát, a Herman Ottó Múzeum Marketing és Kommunikációs Osztály osztályvezetőjét és nem utolsósorban a Spanyolnátha főszerkesztőjét, a Biennálé alapítóját, főszervezőjét, Vass Tibor költőt, képzőművészt, aki egyben Társaságunk egyik alapító tagja is, ennek köszönhető a kölcsönös és jó partneri kapcsolat.

 

 

A kezdetektől fogva, azaz 2006-tól társrendezőként vagyunk itt jelen, így a fesztivál résztvevői között nemcsak szép számmal, de rendszeresen szerepelnek a MET tagjai. Eddig 14 tagunk művei lettek díjazva, ezek között több fődíjasunkra is büszkék vagyunk. A rendezvényt marketingtevékenységben segítjük, terjesztjük felhívásaikat, meghívóikat, dokumentációikat a MET honlapján, facebook-oldalán, és a közel 1000 címet tartalmazó e-mailes címlistánkon (beleértve magyar és külföldi művészeket). Együttműködésünket erősítvén és szép reményeink szerint Budapesten, a MET Galériában az eddigi biennálékból válogatott anyagot mutatnánk be, melyen a mail arton belül az elektrográfiához szorosabban kapcsolódó műveket szerepeltetnénk.

 

 

Kisebb kutatómunka révén arra a következtetésre jutottam, hogy a megújító és egyedülálló Spanyolnátha-projektek (folyóirat, művésztelep, biennálé) nemcsak Magyarországon, hanem nyugodtan mondhatjuk, hogy a világon is hiánypotló szerepet töltenek be.

 

 

Ugyanis Norvégiában csak 2014-ben rendezték meg az első nemzetközi mail art biennálét, a törökök csak idén kaptak észbe. Érdekes adalék lehet még, hogy manapság több oldalról hallani olyan hangokat, hogy a postai szolgáltatás a technika fejlődése révén egyre inkább idejétmúlttá válik. Felnő egy olyan generáció, amely az elektronikus írásbeliségben szocializálódott, akik számára az elektronikus hírközlés a mindennapos. A hagyományos postai szolgáltatások viszont idejétmúlt kuriózummá válnak. Az információtechnológia robbanásszerű felfutásának időszakában markáns jóslatok temették a postát, és várták az elektronikus hírközlés egyeduralkodóvá válását. Ezzel szemben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a postai szektor az egész piaccal egyező mértékben növekszik. Ennek oka az e-kereskedelem. A Magyar Posta tavaly összesen 15,7 millió csomagot kézbesített, ami 2,2 millióval több, mint egy évvel korábban, és duplája a 2010-es éveknek. S akkor még nem is beszéltünk az egyéb kézbesítési lehetőségekről, ami viszont a néha bürokratikus útvesztőkbe torkolló Magyar Posta monopolhelyzetét igyekszik megújítani. Így azt gondolom, hogy a klasszikus értelemben vett küldemény-mechanizmusnak, és az ezzel a műfajjal kibontakozó művészeti ágnak nem hogy létjogosultsága van a 21. században is, de újabb virágzását is megélheti.

 

 

Ezzel a záró gondolattal kívánok még további, ilyen sikeres Spanyolnáthás projekteket, hiszen mint a sokszor idézett sor is mondja: a siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak érte, elég bizakodóak, hogy higgyenek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, és elég erősek, hogy megtartsák azt.***

 

 

*Elhangzott a VI. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále megnyitóján, a 23. Önök kerték Spanyolnátha Kertfesztiválon, Hernádkakon, 2016. december 3-án

**Ripacsok, 1981, Sándor Pál

*** P. Smith Oakwood