Deák-Takács Szilvia
1973-ban született Kisvárdán. A KLTE magyar-művelődési és felnőttképzési menedzser szakán végzett. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára. Írásai a Gondjainkra bízva, Időjelek, Mégis tavasz, Májusi szél, Arcok és énekek, az operafesztiváli Légyott-antológiákban (2007-2011), a Szeged effekt2-ben jelentek meg. Tagja a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek, alapító tagja a Czóbel Minka Baráti Körnek. A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium fennállásának 95., valamint 100. évfordulójára készült Jubileumi Emlékkönyvek szerkesztője. A Modus hodiernus sorozatban megjelent „Jövőm emléke, múltamnak árnya” — In memoriam Czóbel Minka című tanulmánykötet szerzője. Publikált a Pedagógiai Műhelyben, A Vörös Postakocsiban, az Irodalmi Jelenben, a Szegedi Lapban, A Pad folyóiratban, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében. Elvégezte a Magyar Író Akadémia Szépíró mesterkurzusát. 2009-ben írása jelent meg a Mestereink nyomában című antológiában, valamint Kornis Mihály íróakadémiai tanítványaként a szerző alkotói honlapján. Az SPN Könyvek sorozat szöveggondozója 2013-ig. A HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz tizenkettő című antológiák szerzője. 2008-2014 között a Spanyolnátha szerkesztője. 2011-ben Bessenyei Emlékplakettet kapott. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (manyszi.hu) nyelvi tanácsadója.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Deák-Takács Szilvia
„A harangokat is"
Czóbel Vilhelmina halálának, majd örök nyughelyre helyezésének 70 évvel ezelőtti napjai a helyi emlékezet szerint fagyos januári napok voltak.
Minka leveleit olvasni viszont melengetőek.
A blokk felkért szerzői egy kedves, elgondolkodtató, minkás levélrészlet alapján alkottak. A levelet az éppen Nagyőrben vendégeskedő Vay Éva Eveline-hez, édesanyjához címezte Minka 1891-ben:
„Kedves jó mamszim, a szezon jó, csendes, de kivagyok egy kis jó szellemi táp után, bár senki sem jönne már ide, mert mentül több ember, annál több banalitás — egy óra cursus az öreg kutyával [megj. Mednyánszky László beceneve] vagy bárkivel a bandából, egy valóságos jótétemény lenne. Különben roppant kedvesek, csakhogy én a Marsban vagyok, ők pedig a Saturnusban.”
Ez alapján érkeztek a válaszok, kérdések, levelek, fotók — klasszikus és modern játékok: mind a „Marsból”.
Segítségükkel a Czóbel Minka 70 blokkban, a Spanyolnátha 2017-es első lapszámában, az emlékévben újra felidéződik az immár egyáltalán nem a feledés homályába vesző művész neve, hitvallása.
Minka mindre válaszolt volna, valahogy ilyen zárással:
