Zsille Gábor
1972-ben született, Budapesten. Költő, műfordító, publicista, szerkesztő. 1990–1997 között teológiai tanulmányokat folytatott az Esztergomi Hittudományi Főiskolán és a Szegedi Hittudományi Egyetemen. 1998–1999 folyamán a Magyar PEN Klub titkára. 2000–2003 között Krakkóban élt. 2008 óta a Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke. 2010–2013 között az Új Ember katolikus hetilap rovatvezető szerkesztője. 2014 óta a Magyar Napló versszerkesztője. 2018 óta az Olvasat publicistája, illetve a Parnasszus olvasószerkesztője. 2006-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, 2008-ban Bella István-díjban, 2013-ban a Tokaji Írótábor díjában, 2015-ben József Attila-díjban és Tóth Árpád Műfordítói Díjban, 2018-ban Magyar Arany Érdemkeresztben, 2019-ben Hieronymus-díjban részesült. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas. Hat verseskönyve jelent meg, legutóbb: Készülődés Magyar Napló, 2019). Négy esszékötet szerzője, legutóbb: Örökség, mulandóság (Magyar Napló, 2018). Huszonhárom kötet műfordítása jelent meg lengyel, illetve angol nyelvből, legutóbb: Bernadetta Kuczera-Chachulska: Széttördelt egység (Magyar Napló, 2019). Szerkesztőként hetven könyvet gondozott. 2015 óta Az év versei című antológiasorozat szerkesztője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Zsille Gábor
Kedvenc történelmi személyiségem
Az írást a szerző kérésére 2019. július 15-én eltávolítottuk.