Vécsei Rita Andrea
(Nagykőrös, 1968) JATE-n végzett, jelenleg Budapesten él, ír, tanít.SPN könyvek ajánló
Vécsei Rita Andrea
Matt pár lépésben
Benyovszky én vagyok.
Nem olyan egyszerű, Benyovszkyért meg kell küzdeni.
Harcolok, hogy én legyek Móric.
Muszáj megverekedni.
Fölállunk a legmagasabb székre.
Lelököm az öcsém, vivát, Benyovszky!
Kozák András a szerelmem.
Úgy beszélek, mint ő, és jól tudok búgni.
Nem érdekel, ki lesz Páger, Bujtor meg a Juhász Jácint.
A Benyovszky én vagyok.
Kamcsatka a pléd, a szekrény Szibéria.
Az íróasztal pedig a szekér.
Éhesek vagyunk, és fúj a szél, nyakunkban olvad a hó.
Elcsigázottak vagyunk, ezt sokszor ismételjük.
Hol van pedig még az Ohotszki-tenger.
Éjjel főleg óvatos az ember.
Kéz, láb nem lóghat ki szekérponyva alól.
A farkasok miatt.
Napok óta nézünk egymás szemébe az öreggel.
Rám néz, parancsol, aztán következnek még szemek.
Kardommal pontosan a nyaki vénát találom el.
Fröcsög a farkasvér, vár a fegyenctelep.
Vivát, Benyovszky!
Nincs nő a szekéren, csak férfiak.
Anasztázia elveszett, és nem kell ide Lentulay sem.
Elmaradnának úgyis a hosszú gyalogmenetben.
A tajga vinnyogásával vágtatunk tovább.
Tobozok karcolják bőrünk.
Sakkra hívom ki Sztyepanovot gyakorlásképp.
Tűzhányókra semmit nem adok, csak a farkasokat félem.
Kerülöm farkaskirály atyám tekintetét.
Véres körömmel kapaszkodunk egy hajóra.
Csúszik a vérünk.
A Lopatka-fokon csak nevetünk, lapátka, micsoda hülyék.
Macao már nem izgat, és az se, Tánya sárgalázas-e.
Ampanszakabé mit érdekel, mikor éhes vagyok,
és éhesek az összes malgasok.
Szekér-hajómról én merészkedek le, nem más.
Megint a hős, az vagyok, Benyovszky, vivát!
És ekkor belép egy tálca sülthúsos kenyérrel anyám.
