Faludi Ádám

LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Faludi Ádám
Királyportré biciklim csomagtartóján kályhaezüst keretben
Tán akadnak még, akik tudják, hogy valamikor közismert magyar-osztrák-lengyel állampolgárként kalandok sokaságát éltem át és túl. Ebben nyilvánítottam ki egyetértésem jeléül azt az egyszerű tényt, amit Jack London utóbb oly tökéllyel fogalmaz meg majd John Barleycorn iránti viszonyában és ebből fakadó benyomásaiban. Szárnyas lovat látni, avagy fűrészbakkecskét? Egyébként a teljes keresztnevem Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost. Nem mondom el, amit el lehetne és már annyian megtették, hogy megtették. Vivát, hát ezt is, de Kamcsatka nagyon felpaprikázott, hogy már a későbbi Uljanovról ne is szóljak. Jack London azt írja, szabadon idézve, hogy az embernek kerek e világon csupán egyetlen dologra van lehetősége, mégpedig arra, hogy várja a saját halála napját. Így igaz. Hát akkor meg legyünk rabok, királyok, bohócok, hülyék és briliáns elméi az emberi fajnak, vagy amit úgy igazán testhez állónak tartunk, mint amilyen egy latex tüzérségi nadrág. Legyünk olyanok. A legjobb lenne egyszerre mindnek lenni. Én például a briliánst két ellel írnám, oly jóleső könyékig vájkálni egy brillekkel teli vesszővékában! No, mentünk át a hegyeken, Tajvan, Párizs, gyorsjárat, mondtam, hát akkor legyen! Így lettem király egy Madagaszkár nevű helyen és alapítottam egy várost, amin előbb elámultak a helybéliek, de manapság már más a helyzet. Ez persze nem meglepő. A helyzet ilyen természetű. Addig jó, amíg az ember csak a hülyékre jelent veszedelmet, de emberáldozatot nem követel. Ez minden titkos száradékban benne szerepel, elhiheti nekem. Benyovszky utca, Kálmán körút? Mi itt a kérdés?