Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson, jelenleg Mátészalkán él. 1982-ben a BGYTF magyar-történelem, 1988-ban a KLTE történelem szakán diplomázott. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak. Versei megjelentek többek között a Műhely, az Új Forrás, a Bárka, a Hitel, a Vigília, a Magyar Napló, a Kortárs, a POLÍSZ, a Partium, a Somogy, az Árgus, a Jel, a Tekintet, a Mozgó Világ, a Dunatükör, a Palócföld, az Együtt, a Látó, az Irodalmi Jelen és a Várad hasábjain. Legutóbbi kötetei: Szilánkok (Kráter, Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002), Fagyöngy és jégcsapok (Kráter, 2005), Átokverte (Magyar Napló, Budapest, 2006), Gyalogáldozat (Kráter, 2007).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Oláh András
szobabicikli
kérdésként szorongtál egy buszra várva
bűnbánat s viszolygás a véletlen ára
egészséged romban utolért az intés
nem egy szelíd célzás: komolyabb legyintés
tennéd zárójelbe a sértett tegnapot
de visszaköszönnek a kérdő mondatok:
ma még csak csúfolódik véled az élet
de mi lesz ha Isten majd magához kéret
az úton egy öreg bicajos haladt el
látványa hirtelen mindent áthangszerelt
„mozogni mindennap” — emígy szólt az ukáz
s fiad egy bringával mindjárt fel is ruház
szobabicikli s nem hagyományos modell
hogy taposhasd télen is — védősisak se kell —
hiányzik a kerék s nem ismeri a féket
de alul a nyereg ugyancsak megéget
a térkép előtted: ma Bátorig mégy el
de holnap ilyentájt már Szolnokon leszel
eltekerhetsz véle az Amazonasig
világjáró fehér Ráród sohasem kopik
***
kimarjult szavakból így lesz újra örömnémelyüket néha ezért fel is töröm
horgodra tűzve most én vagyok a csali
hogy ne kelljen mindennap halált játszani
