1.Na mikor a Bélamágus Kászon felé veszi útját, tudja, hosszú, meredély*/mászós sétával juthat csak a LÉGYOTT fordulójáig. A reggel teli lett a*/ célul választott faluba igyekvő ajzott-tejhabos kedvével − a félszeg */patak tajtékja is abba fehérül belé. A kaptatók azzal várják: a távol */tünedező hegygerinc valóvilága, az élő fák égtapogató kerekegyvilága **/vágyakozik, hogy összecsendülhessen a vándor ember-kozmoszával.*******//2.Csipkék színén és fonákján. *****************************************// 3.Ez a nap az a nagyidő — virradatától napszállatáig —, amely azon ***/egyember egész élete, amely abban summázható: még a kökénybokor ágáról*/ is a szerelmese jut eszébe. Megy az útján dallam- és egyúttal rigmus**/teli szívvel.************************************************** *******//4.Megy a Bélamágus. Igyekszik, kaptat: hűs és karcsú áradat ez a fürge*/ csobogás késztetett tagjaiban. Dinamizmus és temperamentum hajszolja */el egészen Kászonig. A falu végén torpan csak bele a kétségbe, lám,*/ miként is tudhatta volna meg ebben a fene-készültségben és érkezést**/ leltében, hogy ő most akkor egy Bartók-körülmény-e inkább vagy mégis a*/ Bartók-önemésztés zsarátja. Csak a dél adatik meg. A hajsza most a***/ napzeniten vészterhesül. S körülményei, zsiger-zsizsegései elolvadnak*/ szemünk láttára, Bélamágus, itt a falu határában, úgy áll a bárány***/bogyós földút imbolygásában, akárha magányos kicsinke zongora. ********// 5.Gépzongorája ezért kerekén, önjáró billentyűzetén zene-zengéssel****/ vezérelve is rákanyarodik a dűlőre, hol a tanítólak támaszkodik a****/ dombnak, hogy ő odaérhessen belé. Ím nyájas az imént jött gramofon***/-garabonciás-mágussal (vagy még gépzongorával?) a ház ura és amazok***/ heten, kik dalongani hívattak ide. Mind belé is erejszti a gyümölcs*/fák — körték, szilvák — lombjába a maga kedvenceit.*******************// 6.Közülük is legtüzesebb amaz obsitos a túlvégrül, kinek dalábúl ******/ visszatérül rája s hallgatóira az a nyalka huszár-kedv, minek szikrái*/ annak előtte benne pattogtak. Nyalka nóták bizony: odamutatja magát**/ ez a meglett korú inas-szálas góbé — ahogy hajlongatja a dallamot —,**/ oda a bajnok-hevületnek, a határvigyázók vitézies büszkeségének, hogy*/ az visszaháruljon rea; világra szóló diadal rivalljon völgyre es, ****/ Kárpát-taréjra es. **************************************** ***********// 7.Közöttük is felettébb filemiléket szinte epekvésbe csalogató madárka*/ amaz küsmenyecske, ki csipogja es saját liljom-híven sudár testit-****/lelkit, ki lejti es léptivel s perdültivel; imígyen incselkedik a fiak*/ epekvésiért. Huncutkodik, dévajkodik, enyelegne: ringatja ekként*****/ hangját, derekát, pedig csak kergettetni hagyja magát.***************//8.Bélamágus örvend. Velük. Azonfelül az új daloknak. Már ott **********/ kanyarognak, benne a képzeletében a motívumok az erisztett huszár,***/ a szépecske lyány meg a többiek közösségben megtalált kincseiből.****//9.Hamarost veszi is a kottapapírt, plajbászt, tintát. Kísértések******/ sokaságát szabadítja magára: egy indulós frázissal Mozartamadeus*****/ pöcköli orron, a negyedik áthidalás vizslatásában Bachsebestyén int**/ neki, a motívum közben és a díszítés késztetésében árnyékot vet rá***/ Debussy, a tizenhetedik ütem majd Fellinit és Morriconét illeti meg,**/ Sorjázza fantáziáját legott a mélységben áradozó szláv pátosz. ******/A mégiscsak gyalog emelkedettség ott bévüle: almaédes büszkélkedés és*/ meseálmos elégültség magamagának, de békességes magamagáért. És ******/ bomlik az írva lett zene. Ődöngenek — mintha látszana a hazatartó****/ napkerekítette üszőcsorda — kolostori zsolozsmák foszlányai. Rajta a */népdal ködmönén, de bársonykodva. *************************************//10.De, látod-e, jócskán aláerisztette magát a Nap.*******************//11.Úgy lesz az … úgy. Az Este a székelyeknél: Bélamágusnak amije lám*/ az imént lett, az az eredményre jutó fáradtsága — ízes fáradság, na.**// 12.Pilled a fájdalom is. Szétárad e zongora-garabonciásban a **********/ muzikalitás termékenysége — amolyan méltóság biz az.*****************//13.Most is érdemesíttetett lett. Bensőjében a kegyelem: még a huszár**/indulós fenekedésben is, még a honfiúi kellemkedő büszkeségében is.***/ Mert a tetszelgés kiszolgáltatottá tesz. Micsoda kitettség ez? Kitéve*/ sajátmagunknak. Kitéve azon kétségnek, hogy amit ma papírra vetettem,*/ a beteljesített küldetés megüresedettsége vagy hiányérzet inkább, ***/ hogy a rontás is az embermóddal-teremtés velejárója.*****************//14.Igen. Kitettség a kimerültségnek, az estének... ********************//15.De a LÉGYOTT meglett ma; a LÉGYOTT meglesz. Jő az áhított éji álom */— az érkezendő LÉGYOTT a zeneóperencia kozmoszával!******************** //