Szkárosi Endre
(1952) költő, irodalomtörténész az ELTE magyar-olasz szakán végzett. 1978-83 között a Mozgó Világ szerkesztője volt, 1994-től az ELTE-n tanít irodalmat és művelődéstörténetet. Számos könyvet, lemezt, katalógust, videomunkát publikált, rendszeresen vesz részt nemzetközi fesztiválokon. Hosszú évekig dolgozott a Konnektor (1984-1993, 2005-2010) és a Towering Inferno (London, 1992-2005) zenekarokkal, húsz éve a Spiritus Noisterral dolgozik. 1985-től 1991-ig az Új Hölgyfutárt, 1992-től 2002-ig a Magyar Rádió Világgége - Szkárosi Hangadó című hangköltészeti műsorát szerkesztette. Kutatói tevékenységének középpontjában az elmúlt évtizedek experimentális költészetének és intermediális művészetének kérdései állnak - e tárgykörben számos tanulmányt publikált itthon és külföldön. 1986-ban Kassák-, 2007-ben József Attila-, 2012-ben Mészöly Miklós-díjat kapott. Utóbbi kötetei: Mi az, hogy avantgárd (Magyar Műhely, 2006), Merülő Monró (Magyar Műhely, 2007), Egy másik ember (Orpheusz Kiadó, 2011). A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológiák szerzője. Fotó: Tóth György
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Szkárosi Endre
Ha baj van a Berka körül
Ne törődj semmivel okvetlenül,
ha tiszta észt kaptál oklevelül,
rá se ránts semmire, vagy mire
rárántasz, ne ronts rá, és mire
észreveszed, elkél a bú.
Hogy ki veszi meg, ne törődj vele,
ha elveszik tőled, se törődj bele,
és egyáltalán, akkor se borulj bele,
ha ahol van, pontosan ott eszi fene,
mire észbe veszed, elfogy a gyú.
Higgadt agyú cerka, ha van ilyenünk,
álmodhat szépet, okosat,
a valóságba tokosodhat,
s ha ott is helyt áll, izenünk
a még okosabbaknak: na!
Nana! Ma ne! Izélj itt nekünk!
Cinóber kalapunk, atillánk jól áll,
íróvesszőnk néha beszárad, ne má’!
De nem áll jobban a manökenünk,
kivéve, ha jól belezökkenünk,
és ez itt a lényeg: hagyma vagy ma!
Püff…. uff… röff… HUF.
