Géczi János
1954-ben született, Veszprémben él. 2003-ban habilitált a Pécsi Egyetem Művészeti Karán. 1991-től az Iskolakultúra főszerkesztője. A Veszprémi Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének tanszékvezető docense.Legutóbb megjelent kötetei: A rózsa kultúrtörténete. Keresztény középkor (monográfia, 2007); Tiltott Ábrázolások Könyve (regény, 2008.) 2011-ben József Attila-díjat kapott. Honlapja: www.geczijanos.eoldal.hu
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Géczi János
…megvetéséhez
Ha nem tartozol Rómához, elfelejtesz latinul.
A barbárok csupán húst esznek,
gombát kutatva az erdőket nyakra-főre járják
és ha üríteni kényszerülnek, le kell tolniuk a nadrágjukat.
A füstszag orruknál fogva vezeti valamennyit,
a képük fáradhatatlan a felégetett préda gyűlöletében.
Csupaszsága a képüknek a mosolyt se tünteti el az arcukról,
nem hogy a rémületet.
Nem tudják, mi az a gyönyör, ha megpillantják
a görögöktől elvett szobrot,
s amely a tölgy császári trón selymes fénye,
nem ismerik fel a méhviaszt.
A birodalom örök, mint a nyelv hasonlatai,
melyek közvetítésével létezünk. E nyelv
ismerete szükséges a szégyenkezéshez, a faj védelméhez,
ahhoz, hogy miként a háza cipelésében az esetlen csiga,
gyöngék ne legyünk a hatalmasok fáradhatatlan dicséretéhez,
akként a makogó érdemtelenek megvetéséhez.
