Senkinek nem volt ilyen.
Nem is lehetett volna, hiszen apám készítette.
És apám, az ezermester vasutas, a hajdani vasesztergályos, aki szabadidejében motorokat buherált, egyszer előállt egy biciklivel. De nem ám gyári Csepel márkájúval, hanem amolyan futurisztikus géppel, amilyet csak ő álmodhatott meg a fiának. Hogyan csinálta? Máig nem tudom. Talán régi darabokat szerzett, azokat újította fel, a működő alkatrészeket beépítette az újba. Vagy egyszerűen létrehozott egy eladdig még nem létező formát?
Világoskékre festette a vaskos acél ívekből álló vázat. A felnikre fehér tömör gumiköpenyt varázsolt. Mind az első, mind a hátsó villa krómozott teleszkópot kapott. A kerékagyak, a küllők, s persze a hajtókarok és a lánckerekek is fényesen csillogtak. A tárcsafékes első keréknél csak a fehér, ragyogó rugókon nyugvó bőrnyereg mutatott szebben. (A ringató ülés hátsó pereménél meghúzódott egy fém foglalat: ebbe pontosan beleillett az az alumíniumból hajlított, kisebb fajta sétapálcára emlékeztető fogantyú, amelynek segítségével apám megtartott, amikor még nem tudtam egyedül közlekedni.) A kontrafék is a kényelmet szolgálta. Az alsócsövön kapott helyet a tenyérnyi akkumulátor: a világításhoz az áram nem dinamóból származott! Az egész építmény eleje sajátos vonalakkal dicsekedhetett: egy elbontott Panni robogó vajszínű műanyag markolattal ellátott kormánya tette egyedivé az egészet. Igaz, a jármű elég nehézre sikeredett, azonban mindenki megbámulta az utcán. Az emberek utána fordultak, én pedig büszkén feszítettem rajta.
Rég volt.
Nem emlékszem, mi történt vele. Hol végezte? Melyik bontóban? Nem tudom.
Később, amikor nagyobb lettem, apám újabb járgányt szerkesztett. A teleszkópok nélküli, dinamóval ellátott s immár semmi „avantgárd” elemet nem tartalmazó gépet egyszerűen csak biciklinek hívtam. Ezzel hajtottam bele a miskolci Deák téri szökőkutak egyikébe. Nem is szerettem igazán.
A bicaj örökre az a Panni lámpás, kékre dukkózott kétkerekű marad, amellyel most is ott tekerek az alkonyodó Nagyhídon. Alattunk gőzmozdonyok pöfögnek el. Apám mögöttem jön. Távolodom tőle. Utánam nyúl, megtart. Nehogy elessek.