Mezey Katalin
1943-ban született Budapesten. József Attila- és Füst Milán-díjas költő, író, műfordító, a Széphalom Könyvműhely alapító vezetője, a Magyar Írószövetség választmányi, majd elnökségi tagja. Tanulmányait az ELTE-n és a Zürichi Egyetemen végezte. A Tokaji Írótábor Kuratóriumának elnöke. Főbb művei: Amíg a buszra várunk (versek, 1970), Anyagtanulmány (versek, 1977), Zöld vadon (elbeszélések, 1979), Csutkajutka meséi (mesék, 1983), Élőfilm (regény, 1984), Újra meg újra (versek, 1985), Lyukak az osztálykönyvben (ifjúsági regény, 1986), Kivala Palkó Nemlehet-országban (meseregény, 1987), Levelek haza (regény, 1989), Szárazföldi tél (válogatott versek (1991), A két egyforma királyfi (színművek, 1994), Again and Again (válogatott versek angolul és magyarul, 1995), Párbeszéd (versek, 2002), A kidöntött kerítés (ifjúsági történetek, 2003).SPN könyvek ajánló
Mezey Katalin
Pávai-Vajna, Ifj. Lóczy Lajos, és minden gyógyvízkutató dicséretére
Alig háromévesen találkoztam először a gyógyfürdőzés gyönyörével, ha nem is a Pávai-Vajna által felfedezett gyógyfürdők egyikében, hanem Bükkszéken, a híres Salvus víz lelőhelyén, amelyre alapozva 1939-ben épült az első fürdő. Ifj. Dr. Lóczy Lajos, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója olajkutató fúrásainak volt ez köszönhető, egyébként — mint ismeretes —, itt nyílt meg 1937-ben az első iparszerűen termelő magyar olajkút is.
Nem gyomrunkat kúrálni mentünk Bükkszékre. Anyánk hallott arról, hogy milyen kellemes a sós vízben úszni, és milyen könnyű lebegni benne, tehát elindította a családot nyaralni az Északi-középhegységben lévő, gyönyörű fekvésű, de akkor még szegényes és olcsó falucskába, egyrészt, hogy hadifogságból nemrég hazaérkezett édesapánk megerősödjék, másrészt, hogy négyéves bátyám és én megtanuljunk úszni.
A vállalkozást teljes siker kísérte: máig megmaradt emlékezetemben az akkori két kisméretű medence fehérre meszelt fala, a bennük pezsgő kékes-zöldes meleg víz, és édesanyám két karja, amely fölött lebegek, miközben minden mozdulatomat örömujjongás kíséri: — Nézzétek, Katika már úszik, nem is kell tartanom.
Úszni tanulni Bükkszéken igazi gyönyör volt, mivel teljesen átéltem, elhittem édesanyám lelkendező szavait, hogy ez a víz fenntartja a testet. Tulajdonképpen ennél több nem is kell ahhoz, hogy valaki az úszómozgásra sikeresen ráhangolódjék.
