Molnár Krisztina Rita
1967-ben született Budapesten; Telkiben él. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett magyar, könyvtár és múzeumpedagógia szakon. Tagja a Szépírók Társaságának és a Műfordítók Egyesületének. Kötetei: Közelkép (1998), Különlét (Pont Kiadó, Budapest, 2008), Kőház (2013, versek), Maléna kertje (2013), Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik (2015), Kréta-rajz (2016), A víz ösvénye (2016), Levél egy fjord partjáról (2017, versek); Derűs hétköznapok (2017). A Nizzai Kavics-díj birtokosa. A HogyÖt és Miskolc KapuCíner c. Spanyolnátha-antológiák szerzője. Fotó: Vass Tibor
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Molnár Krisztina Rita
Esetleg Bartók Verdivel
Kit ébren tart hol az, hol ez,
és társa nincs más, csak a hold,
− költőknek régen társa volt,
bár mára kissé már üres −
vagyis ki nem alszik napra nap,
akarom mondani, éjre éj,
az egyszercsak tán a fénybe ér,
s megtisztult elmével dalra kap,
s e dal, mi maga a lényeg,
mert lefoszlik róla mind a
rongy, és leng, akár a hinta,
egészen szabadon, tényleg,
se gondolat, se orv félszek
nem bántják, dúdol gondtalan,
nem érdekli már kottatan,
mert a dal számára fészek,
így mindegy is, hol éri est
s ki sétálgat alatta el,
esetleg Bartók Verdivel,
Deventer, Miskolc, Telki, Pest −
csak ring a véletlen partokon,
szemében csilla fények: szabad.
Ha menne, megy, ha nem, hát marad,
mert többé semmit nem vesz zokon.
