Fecske Csaba
1948-ban született Szögligeten. 1962 óta él Miskolcon. Számos könyve — versek, gyerekversek, mesék — jelent meg. Több irodalmi pályázat díjazottja — Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költői verseny — és a Szabó Lőrinc-díj, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Alkotói Díj birtokosa. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettet kapott, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának Pro Literatura-díjával jutalmazták, gyermekirodalom kategóriában. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. 2008-ban József Attila-díjat kapott. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Fecske Csaba
G.V. és B.B. találkozása Deventerben
Szép hanzaváros Deventer,
tudja, ha itt van, az ember,
szebb nem is lehetne. Bélám,
nézd mily ábrándozva, mélán
bandukol tova az IJssel. —
A Scálába mikor jössz el
Kékszakállúddal, mondd, mikor?
Juditot látván, mint a bor
pezsdül öregedő vérem.
Nem teszek benne kárt, ígérem!
Hallga' csak, itt a szélmalmok
Lisztet őrölnek — örülnék
ha minket darálnának ők,
de hát ezek ilyen idők,
fapapucsban mennek a nők
hangversenyre, s veszendőbe.
Giuseppe vagyok, vén zenész.
Ismerlek én, hisz' az egész
világon játsszák műveid.
De kérdem, mit keresel itt,
ahol még Mozart se jár?
Legföljebb Bachot fúgáznak,
Lisztből meg kenyeret sütnek.
Nem tudnak hinni fülüknek,
no hiszen, ők azon ülnek!,
De téged hallva mennybe mennek
majd, kitárulnak a mennyek.
Mondd csak, én is velük menjek?
Add hát át kulcsát a mennynek!
