Payer Imre

Budapesten született 1961-ben. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát és PhD fokozatot irodalomtudományból. Rendszeresen publikál költeményeket, tanulmányokat, esszéket, kritikákat. Önálló verseskötetei: Létbesurranó (1991), Föl, föl, ti rabjai a földalattinak! (1998), A bábjátékos függönye meglibben (2001), Egyes szám, egyetlen személy (2003). Díjai: Arany János-díj, Szépírók Különdíj, Nagy Lajos-díj, Junior Parnassszus-díj. Legutóbbi kötete: Pattanni, hullni (Parnasszus, 2009).
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Payer Imre
Neanderosszián
A neandervölgyi Ossziánnak állítom szó-sztélémet. Megénekelte az igazi européerek tragikus pusztulását. A neandervölgyiek apokalipszisét. Igen, ő minden költők őse és mintaképe. Amikor megérkeztek a hitvány betolakodók, más néven homo sapiensek, ködbe borult a horizont ott, a boldogság a barlangja előtt. Felbőgtek a mamutcsordák, zokogtak a kardfogú tigrisek. A neandervölgyi Osszián megénekelte őket is. A neandervölgyi Osszián a művét még le is írta. Odafüggesztette a barlang falára. Csodálatos alkotását. Kalligrafikus betűit azonban sohasem ismerhetjük meg. Egy barbár homo sapiens — aki csak makogni tudott — először rávizelt, azután kezdetleges kőbaltájával szertezúzta a jeleket. Igen, a homo sapiensek, ők azok, akik embernek hazudják magukat, pedig hol vannak az igazi emberektől. A neandervölgyiektől. Azt állítják róluk, hogy félig állatok voltak és analfabéták. Történelemhamisítás! Megölték az igazakat! A neandervölgyieket. A neandervölgyi Ossziánhoz képest Orpheusz és Homérosz — kismiska. Az ő neandervölgyi eposzában ott zúgna az ember igazi nyelve, dala és varázslata. De ha nagyon figyelünk, meghalljuk mégis a zúgó szélviharban vagy a mozgólépcső andalító zúgásában odalent, igen, a barlangszerű metróalagúthoz oly közel. De ha lelépünk róla, hirtelen elcsöndesül ez a nagy mű. Amikor úgy érezzük, megérkeztünk, épp akkor szakadtunk el Tőle, Neanderossziántól.