Az irodalmi ámokfutó

hosszútávíró olyasmi mint Tandori

csak egészen másféleképp

versmenéses költő stb.

önutánzó magánzó minden műfajban

alkot számosak a róla szóló

semmitmondó laudáló — szövegörömlányként*

riszáló — könyvek ha kell a tehetségének

akár ököllel is érvényt szerez

a parnasszusi ringben kék-zöld foltokkal

a szemük alatt jelennek meg versei

a szerkesztők rémálmaiban

elhivatottsága lenyűgöző

pajszerral juttatja műveit a tiltakozó

olvasóba naponta megír tíz-tizenkét

verset éhgyomorra két-három regényt

általa gyarapodik a Gutenberg-galaxis

llófaszért bazmegért nem kell a szomszédba

mennie a spajzban ott sorakoznak a polcon

dunsztosüvegben ezerszám szívesen

kölcsönöz másnak is bazmeg

(most fölugat Picasso kutyája Kaspek)

* Esterházy kifejezése

Az emelkedett

Polühümnia személyesen saját

szájúlag csókolta homlokon

mint kiválasztottat

igen elhivatott emelkedett költő ő

a föld felett jár mindig néhány

centivel nem sározza be száját

holmi hétköznapi szavakkal

csillogó szövegnippeket gyárt és

helyez el ihletetten a gyönyörűségtől

lepetéző üdvözült olvasók lelkének

vitrinébe csak szép és még szebb szavakat

magasztos témákat szeret azt hiszem