Dominik                     

Dominik egyre méretesebb.

Enyém a csuklója, anyjáé a kézfeje
testén az anyajegyek kidudorodnak,
mint az ikeás bútorok elemeit

összetartó csavarok feje.

Nem volt fontos, hogy szép legyen,

az volt a lényeg, hogy működni tudjon,

nem kellett hozzá  szerelem,

sem sok próbálkozás

régi kacatjainkból tákoltuk össze,

akár egy nyelvkönyv példamondatát.

Dominik

Dominik látta, hogy megvertek a behajtók,

amiért nem akartam nekik adni

harmadik emeleti lakásunk kulcsait.

Azóta folyton szabadkozik, mindenért elnézést kér,

egészen ráncos lett az arca,

mint a fürdővízben túl sokáig áztatott ujjak.

Megpróbálom megnyugtatni,

de elfeledtetni vele a dolgot olyan nehéz

mint kikergetni egy legyet

a nappaliból a nyitott ablakon.

Azt javaslom, ha ilyet lát,

legközelebb csukja be a szemét, mint hajmosáskor,

ne mehessen bele semmi, ami fájdalmat okoz.

Persze tudom, hogy nincs miért aggódnom

az idő úgyis megszépíti a történteket

és mire kiszedik a varratokat,

és leveszik a szememről a borogatást

emlékezete olyan lesz,

mint a kormozott üveg,

amin keresztül végig lehet nézni egy napfogyatkozást.

Nevelés

Dominik egyre méretesebb.

Alkoholt még nem ihat,
de ha kinyitok egy bort,
nyelve úgy mászik elő arcából
mint giliszták a földből az esőre

vigyáznom kell,
már nem kiabálhatok az anyjával,
ő meg az orgazmus
színleléséhez nem használhat többé hangokat,

Attól félek, hogy nem mutatunk jó példát Dominiknak.

Így jónak lenni olyan nehéz,

mint szabad kézzel húzni egyenes vonalat.