(A közös eltűnődés kikockázott képei)

 

Az összefolyt napok fogyatkozása
bevégeztetett, leszűkített a nagytotál,
sejtelmes park bokrai közt derengő árny
hagy nyugtalanító nyomot,
őszbe hajlott hátán szonáta ül,
halkan, szinte suttogva köszön,
sikolya néma vétségbe esés,
ha géppel szállsz föléje, a tér képtelen,
szabadmadár lendület repít a semmibe,
keszkendőzetlen a katlannász,
és mámorális az elragadtatás,
pillanatok a beteljesületlenből,
hisz egyszeri csak a megismételhetetlen,
és jelenetek csupán a révkapálózásból,
az örökre egybeforrt marcangolásból.