hát valami operami 11.

hát 2011, 11. az operafesztivál, 11. a légyott; idén bartók + verdiend (randevú deventerben). a verdiend a hollandban a megérdemeltet jelzi. végül is verdivel kezdődött 2001-ben. a 11. forduló érdemes arra, hogy verdi ünneplőbe költözzön: deventerben, egy hollandiai hanzavárosban randevúzik bartókkal; s miskolcon mindezt megidézzük. kivételt tettem, előre küldtem a bevezetőmet, kértem, hangolódj rá, s alkosd meg, amit megérdemelten üzennél „vissza”; ne hagyd el bartókot, élvezd a verdi-rendet.

Alba, nigra

A minap pár növényt, köztük eperfát, fehéret.

Morus alba, elsőre még a neve is szép. Nem

igazán tudott elsőre eljutni hozzám:

a kertészetben szalagot köttettem reája,

hogy az enyém, s majd hazakerül a többivel,

ha fuvar akad közelben. Lett fuvar, megjött a többi.

Fehér eperfa sehol. Utána kell járnom,

hogy itthon legyen bennünk. Így járok

Deventerrel, felszalagozom, megjön,

elválaszthatatlanná tesz; többem a város,

mint elsőre gondolnám. Még a neve is szép.

Még szép, hogy ő is szalagot kötött rám,

elsőre bejöhettem neki.

Hanza, zanza, karakter-átviteli problémák,

eltérő billentyűzet,

anyánál az ipszilon zének lírva,

apánál a hiányzó szóban egymás

utáni ipszilon, zé cseréje. Anza, hiánzyó.

Megnyugszom az őszhangzat tanában.

Deventernek utánam kell járnia.

Itthonomat otthonává lakná: az IJssel látná

a Hernád-test alvadt vérét,

a Hernád-vér teste harapná IJssel jegét.

A jégnek is lírzik vérkeringése. Melyik

nap melyik kép melyik rétegnél képesebb,

melyik réteg melyik képnél rétegesebb,

azt eldönti aznapi szél, eső. Vértest,

ha Deventer. Égtest, alkotó, a részem egészen.

Líra írmagja. Kertészetem, a felszalagozó.

A nevek szépek. Élő a példa:

egy folyónak hogy lehet kettőnél több akaratja.

S hogyan lehet mind mégis mintha összeérő,

mégis mintha tóé.

Nagy tavakra kiterjedésük okán zavartan

fogják: tenger.

Zavarban vagyunk

a dolgok lefordíthatatlanságától,

átültethetetlenségeitől. Fehér eperfámat fekete

eperfám (Morus nigra) mellé ültetem,

titokban majd ott fordul szélnek,

áll esőnek a harmadik eperfám,

a zavarában fekete-fehér,

az időközben elfajzott vagy a korccsá nemesült.

Nem-e sül közben ludasra a nyelvi hibasült?

Hogy melyik folyóhiba melyikkel testvérebb,

azt eldöntik tavakról elnevezett tengerek.

Képeik: szél, esők, csepptengerek.

Szélek, közepek. Tótavak, hószavak.

Két eperfám közül a felképzelhető harmadik.

Tinták, tétpatronok, fénypapírok.

Létképes képegek.

Egyik-másik réteges lépeget.

Egyik-másik éjszalad, napkorral halad. Dev

Backspace, Dev Home, Dev Enter. 

Eperfáim: művészházaspár; igazi áltermésük van.

„A nyersen és frissen fogyasztásra alkalmas

terméseket és álterméseket

gyümölcsnek nevezzük. Számos nyelv nem

ismeri a termés

és a gyümölcs közti megkülönböztetést.”

Kíváncsi vagyok,

hunlandul hogy van a különbözet. A különbözet

szó hogyan van, és hogy termés meg

gyümölcs között van-e olyan. Ott lehet a titok

nyitja, nyíltak nyíltja, a nyitok titka.

Meg hogy a szó hogyan van,

mármint hogyan érzi magát otthoni közegben.

Közelg egy nagy eső, lehet,

áradni fog a Hernád.

Közös képégre fárad eperfád, feketéd, fehéred.

Kép utal képre, szeretet szenvedélyre.

Valamikor minden kép anya volt,

valamikor minden kép jó apa.

Előbb-utóbb nem vér,

hanem tét szerint képződünk a másikhoz.

Kötődünk, ha szalaggal is, mindenképp.

Szeretem, ahogy elsőre élnek. A képlétet,

az amiértet, a holt, ahogy

a levegő forrt, kertem, ahogy folt hátán folt.

A Spanyolnátha 2011-ben válogatást közöl a Légyott-antológia szerzőinek munkáiból. 2011/3. számunk Légyott-blokkjának szerzői: Székelyhidi Zsolt, Berka Attila, Sjoerd van der Wal, Fodor Tünde, Deák-Takács Szilvia, Puskás Balázs, Csorba Piroska, Urbán Tibor, Fecske Csaba, Drozsnyik István, Filip Gabriella, Homonna György, Turányi Tamás 

A Spanyolnátha jelen számának fejlécét Székelyhidi Zsolt az alábbi kép felhasználásával készítette:

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Verdi's_Requiem_-%20Zenatello,_Lawrence,_Gay,_and_Rothier,_1916.jpg

Verdi Requiem a Polo Grounds téren, New Yorkban. A kvartett: Giovanni Zenatello, Lucile Lawrence, Maria Gay, Léon Rothier, 1916.