Idei harmadik számunkban kortárs képző- és írásművészek, doktorandusz hallgató s saját szavai segítségével is idézzük Erdős Renée-t a Spanyolnátha hasábjain.

      Érzékletes fotók, szuggesztív rajzok, egy szép tanulmány, s számos vers is mesél a ma Erdős Renée-jéről.

      S saját szavai is.

      Az Ifjúságunk című, eleddig kiadatlan Erdős-írás részletei nem feltétlenül irodalmi értékük miatt szerepelnek az összeállításban. Hiszen ne feledjük — gondozatlan kéziratról beszélünk. Szerepeltetésének oka inkább irodalom — és kultúrtörténeti jelentőségű. Memoárról lévén szó, szó esik benne kortársakról, az irodalmi s pesti élet milyenségéről, olvasmányokról, korszellemről, szerelmekről. Az általam válogatott részletek között szándékosan nem szerepel most Bródy Sándor — semmiféle formában.

     Erdős Renée életének férfiai egy későbbi megjelenés témája lesz majd.

      Erdős Renée-t idézzük hát, akiről legtöbben azt tudják, hogy szerető volt, korának ismert irodalmáráé, s akit mint költőt, írót is ennek a viszonynak a következményei után ítéltek s ítélnek meg talán a mai napig. Erdős Renée-t idézzük, akiről az irodalomtörénet annyit akar tudni, hogy jóféle erotikus verseket, később hasonló témájú regényeket írt. Erdős Renée-t, akiről elfelejtik, ha tudják is páran, hogy Babits verset írt hozzá, s hogy hatása Adyra megkérdőjelezhetetlen. Azt az Erdős Renée-t idézzük, aki páratlan érzékenységgel — ha regényeiben nem is mindig esztétikailag a legmegfelelőbb környezetben — ábrázolta a női lélek rezdüléseit, kínjait, félelmeit, szorongásait éppúgy, mint vágyait.

      Az „Izzó szívű poéta-lány”-ra emlékezünk, aki verseinek szavaival lélektől lélekig ért.

Köszönjük a Petőfi Irodalmi Múzeum engedélyét a kézirat megjelentetéséhez, s a Kézirattár munkatársainak segítségét az előkészítő munkálatok idején.