Székelyhidi Zsolt
1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Székelyhidi Zsolt
Bevon
Térey János emlékéhez
És akkor kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod
a hunyorgót, Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen, és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé
világított, napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
