1913-ban, az akkor 36 esztendős Ady Endre felkereste Ferenczi Sándor pszichoanalitikust, hogy segítsen rajta neuraszténiás problémái miatt, azonban az analitikus nem vállalta a poéta kezelését, mondván ő lángészhez nyúlni nem mer, mert amit a természet ilyen módon teremtett remekbe, ahol a betegséget is átformálja a maga módján alkotóképességgé, ott a doktor ne kontárkodjék belső dolgokba¹. Ady így egyedül maradt félelmeivel. Egyedül maradt félelmeivel? A kérdés jogosan merül fel a költő-zseni kapcsán. Ady mindig egyedül volt és sosem volt egyedül. Persze ez egy nehezen feloldható paradoxon, de mégis igaz tézis. Ha triviális példával akarunk élni, azt mondanánk, Ady olyan, mint a magyar foci: vagyis mindenki tud róla mindent, mindenki érti, ért hozzá, pedig nem. Ennyi ellentmondást. Akkor most hogyan is ismertessük meg Adyt a 21. század fiataljaival? Ez egyszerre könnyű és mérhetetlenül nehéz ilyen felütés után.
Hogyan tanítsunk Adyt?
Lehet tanítani Adyt?
Kell tanítani Adyt?
Ha azzal kezdeném, hogy Ady a hatvanas években Jim Morrisonra emlékeztetne, ha a nyolcvanas évekről beszélnénk, Bob Dylan jutna eszembe, biztos egyetlen mai középiskolás sem értené, miről beszélek. Lehet, ha úgy kezdeném, olyan volt, mint Ganxsta Zolee, talán már egy névvel közelebb jutnánk a megoldáshoz. De akkor mégis miként vezessünk el egy mai diákot egy olyan ember életművéhez, akit tudatosan magyaráztak félre évtizedeken keresztül, és akinek máig aktuális sorait folyton takargatják.
A legfontosabb, hogy mindig a szerző művét olvassuk először, ne azt, amit róla írnak. Próbáljunk ráhangolódni a szövegre, engedjük, hasson a vers zenéje, s ha ezen már túljutottunk, azt is megnézhetjük, ki mit gondolt az általunk olvasott szövegről. Az a legfontosabb, hogy bennünk milyen húrokat pendít meg a szöveg, minden más olvasat másodlagos, a mi értelmezésünket színesítheti csupán (mondjuk ez is fontos).
Csodagyereknek tartottak még a tanáraim is. Verseket írtam és latinul beszéltem. Idegenek között zavart és félszeg, megszokott körben izgága, követelő, hiú, önhitt és zsarnok, aki a lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki². Ez utóbbi óhaja végül teljesült. Már életében, halála óta pedig folyamatosan nyitva az Ady-kérdés. Összeszámolni sem tudom, hányszor hallottam már: ó persze már megint Ady; ó az a nagyképű, nőcsábász vén piás (42 évesen halt meg, annyit a „vén” jelzőről szoktam felelni).
Nőcsábász?
Igen, sosem tagadta.
Nagyképű?
Kortársai szerint nehéz természet volt. Ez a nagyképűség? Akkor igen.
De mit mond az irodalomkritika? Zseni vakvágányon.
Szóval előítéletekkel, sztereotípiákkal harcolni szélmalomharc. Újra itt a kérdés, miként ismertessük meg a költőt a mai fiatalokkal. A válasz egyszerű: legyünk olyanok, mint a horgászok és csaljuk lépre az olvasót. Idézzünk rövid passzusokat, olyan pólón jól mutatókat. Ha kérdezik ki írta ezt, mondjuk óvatosan, „az Ady”. Lassú türelemjáték ez, de működik. A posztmodern líra kezdetétől bátran mondjuk a szerző és műve külön utakon jár (ez csak Ady Istenes verseinél nem igaz, hiszen költőnk életvitele teszi hitelessé Istennel folytatott párbeszédeit) a szöveget önmagában kezeljük.
Szent Napkeletnek mártírja vagyok,
Aki enyhülést Nyugaton keres,
Táltosok átkos sarja talán.
Sápadt vagyok? Óh, fess pirosra, fess.³ 
Ha már 100 éve, hogy átkelt a Styx folyón lelke poétánknak, gondoltam 100 diák emlékezése éppen méltó lenne erre az alkalomra. Adjunk hiányos szöveget. Olyan szöveget, mellyel az elsők között ismerkednek meg ma a fiatalok Adyval, Párisban járt az ősz. 100 diák úgy kapta kézhez a verset, hogy a szövegből kivettem szavakat, melyeket nekik kellett pótolniuk, ezzel alkotva egy új verset. Közös alkotás Adyval. Lehet átírni egy klasszikust? Lehet, hogy most nálam járjon az ősz? Ehhez hasonló gondolatokkal küzdöttek az elején a diákok. Olyanok voltak, mint kezdő turisták a tanösvényen. Először bizonytalanul lépkedtek, majd egyre magabiztosabbak lettek. Esetünkben ez a magabiztosság a harmadik versszakra érkezett meg.
• ssss: röpködtek végig az úton
mókás falevelek
• brümbrüm röpködtek végig az úton
bús falevelek
• pikk-pakk: röpködtek végig az úton
rafinált falevelek
• huss, huss: röpködtek végig az úton
vicces falevelek
• züm, züm: cikáztak bennem a gondolatok
tréfás kis ez meg azok
• züm, züm: peregtek végig az úton
tréfás kis üvegek
• puff-puff: röpködtek végig az úton
ólom-fa levelek
• züm, züm: röpködtek végig az úton
felhő tapintású falevelek
• züm, züm: röpködtek végig az úton
lehányt falevelek
• züm, züm:röpködtek végig az úton
a hallucinált falevelek
• züm, züm: röpködtek végig az úton
a cukros falevelek
• züm, züm: röpködtek az úton
az elveszett falevelek
• züm, züm: röpködtek végig
a kétszínű falevelek
• züm, züm: röpködtek és beleremegtek
az unalmas kis falevelek
Az alkotások között volt egy, ami különösen tetszett, hiszen nagyon jól példázta, miért is mondom folyton diákjaimnak, hogy soha ne próbálják megfejteni egy vers értelmezésénél, mire gondolhatott a költő. Az utolsó versszakban olvasott képnél azt mondtam nekik, hogy szerintem senki még ilyen szofisztikáltan nem beszélt a szüretről ismert must, illetve murci mellékhatásáról. Ezen ő nagyon meglepődött, mert erre nem is gondolt, mikor írt. Erre csak azt felelhettem, most már bizony ezzel a jelentésréteggel is bővültek sorai.

Egyszer csak beszökött az Ősz.
Szent Mihály mit sem tehetett.
Kánikulában, vagy tán hidegben,
Találkozott magával a pszichoanalízisben.

Ballagott éppen hazafelé,
S égtek kiáltozó léptei,
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy várja a meglepi.

Elérte a meglepi és súgott valamit,
Gyomra egészen beleremegett,
Züm, züm: darázs raj gyülekszik
Tréfás, szúrós volt szárnyaik alatt a kezdet.

Egy perc, s fullánkját olvasztja belé
S Mihályból az Ősz kacagva ment kifelé.
Itt járt, s hogy itt járt ő tudja csupán,
Mert sebhelyét olykor felemlegeté.⁴

Ezt követően, hogy igazoljuk Tristan Tzara elméletét, mely szerint mindenki tud verset írni, versszakokra szabdaltuk a szövegeket és „összesorsoltuk” őket, ezzel készítve egy újabb alkotást.
1.
Nyaralásomba tegnap beszökött az Ősz,
Szent Mihály kalapban sétálgatott.
Kánikulától kis mini ruhában
Találkozott önmagával csendesen.

Ballagtam éppen a Szinva felé
Égtek gyomromban rossz boros-kólák.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy vén piás vagyok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Ebbe a testem beleremegett.
Züm, züm: cikáztak bennem a gondolatok
Tréfás kis ez meg azok.

Egy perc, s szerelmes lettem belé,
S az Ősz kacagva jött felém.
Itt járt, s hogy itt járt én tudom csupán,
Mert egyszer még találkozom vele.

2.
Szívembe egy napja beszökött az Ősz
Szent Mihály útját én nem ismerem.
Kánikulában is csak a hideget éreztem,
S találkozott ekkor vele a lelkem.

Ballagtam éppen a bolt felé,
S égtek bennem az apró kis vágyak.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy még mennyire alhatnék.

Elért a barátnőm és súgott valamit.
A gyomrom is egészen beleremegett.
Züm, züm: jöttek sorra egymás után
A tréfás kis giz-gazok.

Egy perc és álomba csöppentem újra,
De álmomból az Ősz kacagva szakadt.
Itt járt, s hogy itt járt én tudom csupán,
Bár még nem hiszem, azt hiszem.

3.
Egyszer csak beszökött az Ősz.
Szent Mihály mit sem tehetett.
Kánikulában, vagy tán hidegben,
Találkozott magával a pszichoanalízisben.

Ballagtam éppen az Avas felé,
S égtek fejemben kusza gondolatok.
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy itthon vagyok?

Elért az ihlet és súgott valamit:
A föld is beleremegett.
Züm, züm: peregtek végig az úton
A tréfás kis üvegek.

Egy perc s az üveg repül a kuka felé,
S Miskolcról az Ősz kacagva megpattant.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Kint feküdve a korhadt fa pad alatt.

Az elején azt mondtam, nehéz Adyt tanítani, majd úgy fogalmaztam, legyünk olyanok, mint a horgászok, végezetül csak azt írom: megéri a nehézség, mert hiszem, hogy az a 100 diák, aki ebben a projektben vett részt, Adyt már előítéletek, és sztereotípiák nélkül tudja majd olvasni. S ha ez Adynál működik, más költőnél miért ne sikerülne?

*Köszönöm a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium tanulóinak (2018/2019-es tanév 9.A, 9.B, 11.E, 12.D osztályok) a közös Ady-játékot.

¹ http://home.hu.inter.net/kortars/0008/czeizel.htm 
² http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=1205 
³ http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/parisiha.htm 
⁴ Kocsis Klaudia