Berka Attila

LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Berka Attila
Szóturnuszi szórok
(műhelynapló, 2019. július 29-31.)
Július utolsó három napján Tiszaörs-fürdő elfoglaltatik, hogy az ötödik Spanyolnátha műhelytábor zökkenőmentesen kibontakozhassék. E jelzett három nap terjedelme az időben manifesztálódik.
Aki érkezik, marad, ha már jött, hogy itt legyen. Olvasni, írni egyedül is lehet, beszélgetni nem, ahhoz kellenek a többiek. Akik kicsit hasonlítanak, kicsit nem. Vannak ugyanolyan problémáik s vannak egészen mások. E hely s ez idő tehát éppen erre való: a különböző szintagmákból mondatok, a mondatokból szöveg leend.
A téma az ötödik táborban, 2019-ben is bőven van mérve betűből, veleje persze egyszerű: karrier az irodalomban.
A szó, karrier, nem szép. Akkor se, ha száll. Bezzeg az írás, vagyis az irodalom lehet szép, hiszen marad. S ha marad, rendelkezésre áll. Hát tessék!
Ki ki akar lenni, s mi. Tudatos vagy nem annyira. Ugyanúgy viselkedik vagy máshogy. Ha sikeres, miben és hogyan...
Ám ekkor: mielőtt bármit s bárhogyan is akar – írjon. Ha ír, tud majd akarni. Ha ír, akarhat. Tudhat mit akarhatni.
Minden körülmények között első és utolsó ez, hogy ír.
Írás nélkül nincsen semmi, írás nélkül ő egy senki. Mert még beszéd sincs írás nélkül. Persze jobb is, ha nem beszél, inkább ír. Esetleg alig beszél, többet ír. Aki beszél, az nem ír. Amíg beszél, addig nem ír.
Éppen ettől hős az előadó: előad az írásról, írásfeladatot (utó)ad, aztán hallgat, javít, dicsér, biztat. Nem csak széles, de teljes a kör, miközben maga nem írhat, körben, körülötte zajlik az élet, él a szó, a mondat. Lüktet az írás.
Lüktessen. Szüljön újra és újra, szaporán.
Aztán néha csönd. Kivált legbelül. Ha időnként nagy is a járulékos zaj, ahogy az írópalántaspiritusz meg a költőtanonclélek enköreit járja, a végén kicsit magára maradhat, s miért ne: a magány nagy tömegben is megvalósítható.
Sőt a csillagos ég se legyen határ már: a szóblimáció úgyis visszafordíthatatlan.