Fecske Csaba
1948-ban született Szögligeten. 1962 óta él Miskolcon. Számos könyve — versek, gyerekversek, mesék — jelent meg. Több irodalmi pályázat díjazottja — Napjaink, Pánsíp, Amaro Drom, Quasimodo költői verseny — és a Szabó Lőrinc-díj, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Alkotói Díj birtokosa. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettet kapott, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának Pro Literatura-díjával jutalmazták, gyermekirodalom kategóriában. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, vezetőségi tagja a Magyar Írószövetség Észak-Magyarországi Csoportjának. 2008-ban József Attila-díjat kapott. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Fecske Csaba
A nagy találkozás
BARTÓK: Mi a bibi, Bánk?
BÁNK: Veszélyben hazánk.
BARTÓK: Ez nem a mi hibánk.
BÁNK: Nem, de bánt, elvesztem hazám.
BARTÓK: Tettre készek a bánok.
BÁNK: Amit én nem is bánok, de félek, a felkelés
nem lesz más, mint nagy felsülés.
BARTÓK: Evezzünk békésebb vizekre,
magánéletünket szedjük ízekre.
Hogy van szép Melindád?
BÁNK: Mást kérdenél inkább.
Hogy is mondjam, Bélám,
nejem tőrt döfött belém,
összefacsarodik szívem, belem:
Ez a naiv, egykor szende szűz,
felszarvazott, tiltott szexet űz
Ottóval, a gaz meráni
nászágyunkban mert vele hálni.
BARTÓK: Szegény bánom,
nagyon bánom!
Úgy tudom, tőrbe csalták,
a vétkesek Gertrudis, Biberach, Izidóra.
BÁNK: Szenny csöppent a tiszta hóra,
elbánt velem a gaz Ottó..
BARTÓK: Igaz, igaz, Ottó
volt, az a léha pinakotró.
BÁNK: Az ám, úgy hallám
a várban is áll a bál,
őrjöng az a híres kékszakáll,
őt is megcsalta Judit.
Rossznyelvek szerint mások is dugik,
fölnyílik gyakran a hetedik ajtó,
s a pompás combok rejteke.
BARTÓK: Üzemel buzgón a bulvársajtó,
sziszegnek a bájnok viperák,
esküszöm, nem írok többé operát!
