Láng Eszter
Képzőművészeti díjai: XII. Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja, Kaposvár, (2007); INTERCOMA (International Convention of Modern Arts) díja nemzetközi képzőművészeti tevékenységéért, Stuttgart (2008); Emlékplakett kimagasló munkájáért (100 éves a Nőnap), Budapest (2008); Elismerő Oklevél, Szabadka (Subotica, Szerbia, 2008); Elismerő Oklevél, Bácskossuthfalva (Stara Moravica, Szerbia, 2009). A Miskolc KapuCíner című antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Láng Eszter
Urbán Tibor kiállítása elé
Szymbark először egy távoli hely volt. Olyan távoli, hogy 365 napi járóföldet kellett volna megtenni odáig. El is kezdte a napokat számolni Urbán Tibor, hogy mennyi is lenne ez a távolság, s hogy útközben ne unatkozzon, naponta festett egy kis képet, ezekkel jelezte a haladást Szymbark felé, s ezek lettek az útjelző táblák. És minél jobban teltek a napok, annál közelebb került hozzá Szymbark, úgy, hogy a végén kiderült, nincs is olyan messze ez a messze, csak itt a szomszédban, Kis-Lengyelországban, Małopolska, ahogy a lengyelek mondják.
Testvérnép, testvérország, akár 1848-tól számítjuk (Bem tábornok), akár a Báthoriaktól, Báthori Istvántól például, akinek majdnem minden nagyobb városban van utcája (ulica Stefana Batorego), de számíthatjuk a Magyar utcától is, mert Kis-Lengyelország városaiba mindig a Magyar utcán át vezet be az út még ma is a város szívébe (ulica Węgierska), noha majdnem száz éve, hogy a szomszéd ország arrább költözött, s helyét most Szlovákia foglalja el. De visszamehetnénk az Árpád-házig, ugyanis Géza fejedelem második felesége, Adelajda — Siemomysł lengyel fejedelem lánya volt, Vitéz Boleszláv első felesége pedig Géza fejedelem lánya volt, Judit (Szent István nővére). Ebből a házasságból született Bezprym herceg, aki magyar földre menekült, ahol nagybátyja, I. István király a Balaton-felvidéken birtokot adományozott neki. Veszprém városa bizonyára róla kapta a nevét. Ennyit tehát az utazás kapcsán a történelemről. De hát egyszer majd az is történelem lesz, hogy Urbán Tibor kiállít a Miskolci Galériában, így aztán nagyon is indokolható, hogy miért foglalkozunk a történelemmel is e kiállítás alkalmával.
Urbán Tibor képzőművész. Ha személyiségét néhány szóval akarnám jellemezni, akkor azt mondhatnám, kedves, nyílt és közvetlen, ám szerény, az alkotó ember jellemzésére pedig azt, hogy kreatív. Tudjuk, számos műfajban van otthon: festményeket, grafikákat, installációkat készít, de ismert képversek és mail art munkák alkotójaként is. Művei az emberi és az alkotói szabadság megélésének lenyomatai, melyek a mindennapi lét leghétköznapibb pillanataiból vagy belső történésekből, érzésekből kiindulva születnek, és kínálnak hiteles vizuális élményt. Elmondanak valamit egy művész belső világáról, és ez a világ tiszta, tele érzékenységgel, környezetünkre, kultúránkra, hagyományainkra való figyelemmel. És játékos is, ösztönös is.
Urbán Tibor azok közé a művészek közé sorolható, akik nem művésszé váltak, hanem annak születtek. És talán azért is tudta megőrizni a gyermeki látásmódot, a világra való őszinte rácsodálkozás képességét, mert művésznek született. Az itt kiállított festményekről süt az őszinteség. Az ő világáról beszélnek, amely úgy a sajátja, hogy ugyanakkor a miénk is, csak éppen eddig nem, vagy nem így vettük észre. Ezek a munkák bizonyítják, hogy egy mű súlyát nem a mérete adja meg. A/4-es lapokat látunk, ami megkívánja, hogy közelebb hajoljunk a képekhez, bensőségesebb viszonyt alakítva ki, szinte engedve, hogy a képek behatoljanak auránkba, személyes kapcsolatba léphessenek velük. Egyfajta intimitás jön ily módon létre a kép, az alkotója és a befogadó között.
Urbán Tibor nem csábul el az éppen aktuális divatok irányába, tudja, hogy a divat változik. Ő megy a maga útján (ha úgy tetszik: utazik), és megmutatja a tárgyakat, a helyzeteket, az embereket a maga sajátos módján, de mégis úgy, hogy azonosulni tudjunk, s ahogyan magunktól talán nem is látnánk, vagy nem vennénk észre a dolgokat. A képek narratívak és emóciókkal teltek. Történetek kelnek életre, olykor életeket sejthetünk meg. Urbán egyszerre alkalmaz figuratív és nonfiguratív elemeket, így aztán hagy bőven teret az elmének is, de mégis az alkotó kormányozza láthatatlan járművünket az utazás során, vagy kezet nyújt nekünk és vezet, mutatja az irányt. Szépen megkonstruált szerkezeteket látunk, kiegyensúlyozott kompozíciókat, ötletes megoldásokat, a technikák ötvözését, kollázst, ceruzát, akrilt, s a legkülönfélébb papírcetlik is helyet találnak a felületeken. E képek színesek, festőiség jellemzi őket, a sárga, kék, vörös hangsúlyok dominálnak, enyhítve a szigort vagy a szomorúságot, amit a mélyben megtapasztalhatunk, s ami a lét időnként elviselhetetlen könnyűségét jelzi. Annyit mondhatok csak, érdemes útra kelni e festői világ megtapasztalására.