A teljes szövegek az Arnolfini Szalonban olvashatók:

http://arnolfini.hu/AA-Home/Menu/AAA.htm

Vass Tibor

Ide és ide, erről és erről, ezeknek és ezeknek című kiállítása és A Nagy Bibin című kötetének budapesti premierje, 2015. április 8.

MET Galéria, 1113 Budapest, Bölcső utca 9.

„A MET (Magyar Elektrográfiai Társaság) kiállítóterme felé tartva, Vass Tibor A Nagy Bibin című kötetének bemutatójára és az Ide és ide, erről és erről, ezeknek és ezeknek című kiállításának megnyitójára azon gondolkodtam, vajon a kis kiállítótérben hogyan férnek el Vass Tibor képei. Ott voltam a miskolci (ős)premieren (Herman Ottó Múzeum-Miskolci Galéria, Feledy-ház), ahol installáció, videó, és nagy falfelületen kiállított képek szerepeltek, hogyan lesz ez most lecsupaszítva. Kár volt aggódni, kishitűen.

Már megírtam korábbi cikkemben, hogy Bibin bársonylégy; a kétszárnyú rovarok (Diptera) egyik leggyakoribb nemzetsége. A szőrös testű, sötét színezetű legyek már kora tavasszal nagy tömegben jelennek meg lombos erdeinkben és főleg kertjeinkben. És most már nagyon tavasz van, így nem csoda, hogy Budapestig repültek Bibinék. És ne felejtsük el, nem is Bibinről van szó, hanem A Nagy Bibinről. És most is ezt kapjuk. Nagyot. Nem két legyet ütünk egy csapásra, fel se érünk hozzájuk, még légycsapóval se. Nyújthatjuk a nyakunkat, felszálltak, sőt kígyóvá avanzsáltak, a magas teremben mintegy végtelenített szalagon printelve látjuk a képeket. Színesek, csillognak, egymásból bújnak ki, bújnak elő, képregénnyé válnak, de a buborék szövegét nekünk kell megírnunk hozzá. De még mielőtt ennek nekiveselkednénk, itt sem marad csupán csupasz (?) látvány, hang és performansz jön be a kis terembe, igaz, nem férnek be, de nem adják fel, hanem előadják, Berka Attila és Székelyhidi Zsolt, az SPN Krú pár, kerékpáron. Megvan minden kerekük? Látjuk, és nem számoljuk. Zeng a vers, lábai fülünkbe gurulnak.”

(Deák Csillag: Bibin panorámában)

***

Folton-folt. Bibin képeit nézem. Szöszösek, barnák, mint a vasreszelék, irányba állnak. Nem menekülnek, ott vannak, jelzik, ott is maradnak. Bibinnel vagy Bibin nélkül. A képeken nincsenek foltok, hiányok. Fejünk felett sorakoznak, fejünkre nőttek, akárcsak Bibin. Mindenütt ott van, mutatja magát, talán irigye is vannak. Bibin megszólal, kint az utcán, beszól, halljuk a hangját, nem mindenki látja az arcát. Jön Bibin, csőstül, folyik Bibin. A képek mellől elmozdíthatatlan. Bibin nélkül egyik sem érthető. A Bibin-ség: jelenség, tömör és laza jelenség, motívum, ha esik az eső, nem jelent mást Bibin szerint, mint hogy esik. Ha magas hó van, alig lehet járni, Bibin eltemeti a havat, jön a tavaszi áradás, minden kizöldül. Bibin is, bár volt, hogy meg akart halni. Most él, mint Marci Hevesen. Túlél, ragaszkodik a világhoz, egy kerékpárhoz, egy boroshordóhoz. Bibin szereti a bort, édesíti magához a szőlőtőkéket, a tájat, a lankákat, a vizenyős helyeket. Bibin utazik is, nem Kerouac-ként, de olyan alakként, amely véleményt nyilvánít, fütyöl a szélre, amely abból adódik, ha kimondja, a király meztelen. Kevesen értik, miért meztelen és miért király. Csak.”

(Kölüs Lajos: Foltvarrás)

***

Függő beszéd következik félmosollyal. A beszéd Nagy Bibin de Hernádkakról szól, őt idézi pontosan. (Helyenként három pontosan.) Elágazón, ugyanakkor tömören. Megjeleníti. A szó jelenébe vonja a vonalat, amely meghúzásának pillanatában múlt.

Az első bekezdésnek ezzel vége. Mert félreértés van: vonal már nincs, csak photoshop és office 2000. Szóval a kép sem ússza meg szárazon. (A képek amúgy is mindenre képesek.)

Most még a félmosoly is indoklást kíván. Az elmúlt időt Bibinke recepciójának beható tanulmányozásával töltöttem. Az olvasásmód leírásával. Az írásmód leolvasásával. S a leolvasó vagy leíró arcon egyazon apró jelre figyeltem föl. A mosolyra, mely formálódott, de félúton elakadt. Bibinke kiszerkesztette a mintaolvasót. Nem helyénvaló véle a dagályos beszéd, de az apályos sem.

Valahogy úgy gondolom, Bibinke szívesen elpepecsel ezzel a kiszerkesztéssel, pontosan kívánja megrajzolni a mosoly felét. Kicsivel több már kicsivel kevesebb lenne. Éppen az éppen annyi szükségeltetik.

A függő beszéd sem fogalmazódhat másként. Direktebben rövidre zárna, kiverné a biztosítékot. Túlbeszélve pedig túlbeszélt lenne.

Poétikai vállaláson túl kereshető-e a mély, mely a függő oka? Igen, elmondható: a függő beszéd oka a független beszéd. A visszautasítók szalonja idején, a szalonforradalmárok idején, az oldalszalonnák idején oly fölösleges a kijelölőket és megcímkézőket és zsűrorokat halászni, repêchage-ra, újrahalászatra vadászni, harcosan bejutni vagy harcosan kinn maradni.

(Bán András: Függő beszéd félmosollyal)