Urbán Tibor
1960-ban született Léhen (Magyarország). Iskoláit Léhen, Kázsmárkon, Szikszón és Budapesten végezte, ahol reklámgrafikusi képzettséget szerzett (tanárai: Szamos Iván, Tolvaj Ernő, Tóth László). 1981-től Szikszón él családjával. Festmények, grafikák, képversek, művészkönyvek, tárgyak és installációk alkotója. 1996-tól a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum munkatársa. 2011-től tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. 2011-től kurátora és alapítója a Teátrum Pincehely Galériának és a Dranka-körnek. Alapító szerkesztője a Szemes Csavar című összművészeti periodikának. 2012-ben tagja az „Ezüst Négyszög" Nemzetközi Festészeti Triennále nemzetközi díj zsűrijének (Przemysl, Lengyelország). Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Festőművész Szakosztályának, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Képző- és Iparművészek Országos Szövetsége Festőművész Szakosztályának, a MIKOR csoportnak (Miskolci Kortárs Képzőművészeti Egyesület), a Múzsák Kertje Alapítvány Baráti Körének, a Künstlergilde E.V-nek (Német Képzőművészek Szövetsége), a VUdAK csoportnak (Magyarországi Német Képzőművészek Szövetsége), a MEOE-nak és a Hungária Puli Klubnak. Számos egyéni és több száz csoportos kiállításon szerepelt, Magyarországon és külföldön. Több mint negyven alkalommal díjazták munkáit, ebből több alkalommal kapott nemzetközi elismerést (válogatás): Kárpátok Eurorégió Nemzetközi Grafikai-jel pályázat fődíja (Krosno, Lengyelország, 1994), „Ezüst Négyszög" Nemzetközi Festészeti Biennále első díja (Przemysl, Lengyelország, 1994), Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus Nívódíja (1994), Miskolc Megyei Jogú Város művészeti alkotói ösztöndíja (2002), „Ezüst Négyszög" Nemzetközi Festészeti Triennále Grand Prix díja, a Lengyel Köztársaság Kulturális Miniszterének nagydíja (Przemyšl, Lengyelország, 2003.), Miskolci Téli Tárlat nagydíja (2003), a MAOE művészeti ösztöndíja (2004), a 20. Egri Jubileumi Országos Akvarell Biennále Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja (2006), Kondor Béla képzőművészeti díj (2010), Mesterlevél és Secco Falka I. emlékérem, TPG Galéria, Miskolc (2012), 4. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále fődíja (2012). Festményeiből, grafikáiból és képverseiből közölt az Új Művészet, Élet és Irodalom, Új Holnap, Parnasszus, Spanyolnátha, Magyar Műhely, Műút, Kortárs, Szemes Csavar, Pannon Tükör és az Alföld. Bereményi Géza, Cseh Károly, Ficsku Pál, Fecske Csaba, Határ Győző, Utassy József, Serfőző Simon és Vass Tibor albuma is megtalálható több mint félszáz szépirodalmi könyvborító és illusztrációs munkája között. Munkák közgyűjteményekben (válogatás): Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum; Dobó István Múzeum, Eger; Élet és Irodalom Kortárs Képzőművészeti Gyűjtemény; Magyar Műhely Vizuális Költészeti Gyűjtemény, Budapest. Képzőművészeti tevékenységéről olvashatunk a Kortárs Magyar Képzőművészeti Lexikonban, a Kortárs Magyar Groteszk Lexikonban, a Magyar Karikatúra Lexikonban és a Who is Who Magyarországon c. lexikonban - grafikái láthatók a Válogatás a 20. századi vizuális költészetből című kiadványban, a Díszkosz tizenkettő c. Spanyolnátha-antológiában (melyet szerkesztőként is jegyez), és az Élet és Irodalom számos antológiájában. A Spanyolnátha főmunkatársa.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Urbán Tibor
Gondolatok a nagy utazás előtt — Szymbark
(Herman Ottó Múzeum — Miskolc Galéria) és a Napló, mindennapi képekkel (Szymbark — Kortárs Művészeti Galéria, Lengyelország) című kiállításokról
Zdzislaw Tohl szobrászművész, a lengyelországi Gorlicei Kortárs Galéria és Skanzen Múzeum igazgatója levélben keresett meg, hogy 2015 szeptemberében önálló kiállításon mutatkozzak be városukban. A 2014 őszén keltezett leveléből kiderül az is, hogy az én tárlatomat szintén a Zdzislaw Tohl igazgatása alá tartozó, Szymbark reneszánsz kastély kortárs művészeti galériájában valósítanánk meg. A mellékelt dokumentumok és fotók után rendkívül izgalmasnak és különlegesnek ítéltem meg a helyszínt. Az említett lehetőség szerint egy alig ismert várost és kastélyát kereshetem fel, melyben a gazdag múlt és a sokrétű tartalmas valóság keveredik össze igazi lengyel jelenséggé. Úgy döntöttem, hogy a lengyelországi tárlat megnyitójáig minden nap készítek egy képet, vagyis egy „vizuális naplót” vezetek, melyben csak képzőművészeti alkotások szerepelnek.
A munkát már 2014. szeptember 20-án elkezdtem, eddig 184 kép készült el, hátra van még 171 alkotás. Összesen 355 db munkát számolhatok majd 2015. szeptember 4-ig, a Napló, mindennapi képekkel… című tárlat kezdetéig. Az alkotások egyforma, A/4-es papírlapon, vegyes technikával készülnek és valamennyi 297×210cm-es, fekete keretben lesz installálva. Az egy év alatt összeállt képes napló — remélem — egyszerre mutat majd be engem, az embert és a művészt is. A képsorozat összegzi a minden irányból hozzám eljutó információkat és az azokra megfogalmazott vizuális reagálásaimat is rögzíti. Hétköznapi életem szertartásszerűen meg-megáll ezekre az esti — ünnepi — pillanatokra, és csak az utazás képi előkészítésére, megörökítésére figyel és bízik annak tisztességes „dokumentálásában”.
A képsorozat a szabad alkotásról, a képzelet improvizatív határtalanságáról, aznapi lelkiállapotom bemutatásáról szól, mellyel méltó módon szeretnék bemutatkozni e művészeti magasságairól is híres országban. A téma nap mint nap változik, álmok és vágyak keverednek elért és elérhetetlen célokkal. Nem a teljesség bemutatása a cél, hanem az oda vezető út dokumentálása, a részletek függetlenségének hangsúlyozása határozza meg a koncepciót. Egy magyar, egy európai ember gondolatai kerülnek papírra, melyben személyes történetként rajzolódik ki a környezetében lezajló időszak. A kiállítás nyitottan és tapasztalatszerzés céljából is várja a másik nemzet szakmai és hétköznapi látogatóitól az elfogadás, vagy elutasítás lehetőségét is.
Terveim szerint az eddig elkészült lapokból 2015 áprilisában a Miskolci Galériában is kiállítást rendezek Gondolatok a nagy utazás előtt — Szymbark címmel. Az ekkor kiállított lapok először mutatkoznak be térben, először kerülnek rendezett formában közönség elé. Az út jelképes felénél látható kiállítási anyag tapasztalataiból tudom felépíteni a folytatás milyenségét is. Dönthetek arról, hogy szükségszerű-e az esetleges tematizálás, vagy maradok az eredeti elképzelésemnél és folytatom a munkák bemutatását, születésük sorrendjében. Most bizonyosodik majd be, hogy az egymás után, naponta készült lapok, a sorozat befejezetlensége nélkül is megmutatják-e helyüket és hogy az általam gondolt — időkorlátok közé tervezett — teljesség hiánya mennyiben befolyásolja bemutathatóságukat.
A koncepció folytatásához támpontot nyújthat a miskolci tárlat fogadtatása is, azonban a teljes megismeréshez csak a végleges bemutató adhat választ. Lengyelországban bizonyosodik be az is, hogy egy más kultúrkörben élő ember tudja-e értékelni a képhalmaz nyújtotta, „jó értelemben vett” információáradatot, vagy csak szemezget, válogat az anyagban. Minden lehetséges, ez benne a szép, a mindenség értelmezése végtelenségben, ugyanolyan kiváltsága az alkotónak és mindkét nemzetnek is.
Miskolc, 2015. március 23.






