Székelyhidi Zsolt

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője.
Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021).
Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal.
A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi.
SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval.Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Székelyhidi Zsolt
Hipersztár
Te, szottyadt, ősz sztár a csillagrevűből!
Szeretem milliárd évedet, platinaszőke fényedet,
bagatell gravitációs mozgásod, durva súlyodat!
Hogy ragyogsz, hogy vagy!
Bazi csotrogány amazon,
Te már örökre vérszegény, vén Vénuszom
maradsz, túl a naptej-rendszeren.
Hallgatok Rád: reggel örülök, ha a Napot kerülöd,
remegek, ha fényméterekkel közelebb kerülsz,
homályos asztrologikus vezetési elveidet magamévá teszem.
Ha megmondanád, majd mi legyen
velem és ki odafenn! De máskülönben hallgass,
ne keress. Csak légy. Istentelenül messzi, porködben.
Kettő körül érzem igazán: hanyagolsz, a Földdel együtt kerülsz.
Kedden, mintha suttogtál volna, kinyílt
a fürdőszoba szellőzőnyílása, nem illant se be, se ki semmi.
Te roppant szuperfáklya, Te!
Pályád hát fel- és elfelé ível, de érzed,
nem számít, földi dolgokban
én nem fogok alád adni!
Meg volt írva más csillagokban:
Kedvesem hozzád hasonló,
de fiatal, földi, fényedet pöccre visszaveri.
Ne pislogj, Te gőgös-csöcsös szupergömb,
a Naprendszer-szintből ki nem szakadok!
Te égi csúcstest, roskatag fénykép,
tudod, csodállak, de menj a francba!
Őrült vagy és mégis bírlak, csodálkozlak
hajnalban, ha fenn vagyok,
mutatlak a sugárzó lánynak,
fényed alábbhagyod.
Napra nap bűvkörébe von,
egy hunyás és ki vagy oltva,
ahogy Nőm átragyog.
Te aszott Maca, élsz még, forogsz?
Hátad mögött a világporond,
előtted semmi, nyugvópontok, porpamacs.
Óriási idők elteltével
földkerek Nőmmel élünk örökké,
csókolva szórjuk a csillagokat.
Csukom a szemem, boldog vagyok,
csukja ő is, hogyne csukná.