Ágoston Tamás
SPN könyvek ajánló
Ágoston Tamás
Agglegény
Ki nem mossa el tányérját, poharát,
más szörnyűségekre is képes lehet.
A háborúhoz kellenek katonák:
szivacsok, kefék, tisztítóvegyszerek.
Dezertőr lennék, ha egy trehány asszony
miatt, ki nem ismer bennem magára,
elmozdulhatna helyéről a sampon,
a seprű — üdvösségem bármely tárgya.
Csak nevessenek rajtam! Nem érdekel.
Rókalelkű nőszemély nem énekel
ki számból sajtot: szerelmes szavakat.
Kielégíthetem én is magamat.
Ha feszült vagyok, mert nincs kihez szólni,
mennyei öröm mosni, porszívózni.
Boldog
Megöl, pedig kétszázat nyomok fekve,
milyen abszurd, egy apró daganat.
Mit tegyek? Sírva ültem tegnap este
a szobámban és néztem a falat.
Éveken át abban a hitben éltem,
van bennem a kudarchoz is erő.
Puccos házam volt, szorgos bankbetétem,
példaképnek voltam tekinthető.
Szerencsés ember hírében álltam,
bölcsnek is képzeltem magam talán,
jó volt az élet napos oldalán
járni: elhinni, hogy boldog vagyok.
Most már tudom, míg a fogam vacog,
hol voltam boldog: anyám hasában.