A hetvenes évek vámpírjai

„Ha szabad tudnom,

szenvedett valaha vérszegénységben?”

Dr. Nietzsche (La strage dei vampiri,

1962. Rendezte: Roberto Mauri)

Ó, azok az ősidők,

panelházakban

szunnyadó készülők

gyermekek

fogantatását

álmodták, igen.

Nappalokon nem,

de éjszakákon át

ezek a fantázló

hős szülők

szajkózták:

klafa, hemoglobin,

aha, kromoszóma,

klassz, iksz és ipszilon.

Vámpos panelkóma

Domus-vánkoson,

ó, mindenük lett

ez az álomvilág.

A fogantatásunk

maszek volt, mondták

fogsoron következő

hagymásvér-partijukon,

és vicsorogtak áthatón

egymásra, s a tükörben

nem látták önnön

átlátszóságukat.

És az NDK-s ultrahang

kimutatta

a jövendő utódot,

engem, Zsoltot,

a szívet, a torkot,

a szájban harapni

készülő késéles

szemfog.

Na, nem akkorák voltak

még, mint vamp apukának,

csupán félkövérek,

s látták még a félelmesen vérbő,

rájuk csukható, pici babaszájat.

A nyolcvanas évek vámpírjai

Nem ítélheted el

öreg vámpírjainkat,

csak mert nem

haladnak a korral,

és szépek maradnak,

tehetősek,

közös fedél alatt

nem marakodnak

feltűnően olyan sokat.

Inkább nagyvonalúan,

ágazó vonalakban

rajzanak,

hiszen vérükben

van a képlet:

hódíts, nyerd el,

nyakazz, fogazz,

szívd meg!

Vérképük

országos látlelet,

szívük felújított

Ikarus 280,

bramm-bramm,

sebességben

durmol a Rába-MAN

pitvarmotor, vele

felhágnak a vidék

mellkasdombjaira,

lapockahátságaira!

Hajlott koruk,

ferde foguk

fagyasztotthús-kés,

átvághassanak

kisvárosi utakon

hagyott ütőereket.

A kétezertízes évek vámpírjai

„…de legyünk őszinték, minden szülő kínos.”

Neil Gaiman. Fordította: Hegedűs Orsolya

Jut eszembe,

akarok majd én is

gyerekeket.

Fogakkal.

Állnak majd sorban,

szálkák az ajtóban,

az iskoláéban,

izmuk vámpírizmusuk!

Kamaszon máshová

kívánnak, ha nem is

a föld alá,

ne lássák

őket sáfrányfog-

apjukkal.

Ez sajnos benne van,

nyilván jó leszek

apaként szerintem,

de anyám

bénának, nagy lányom

töketlennek mond

távollétemben,

és ezen nem ront

vagy javít, hogy

a hátam mögött

szólják:

vérszegény szívóbarom!

Ez van a legtöbb

vigyorban,

fogkocogásban.

Tehát gyerekek!

Akarok mégis kettőt,

sajátot,

ne olyat, akihez utána

mentőt hívhatok, mert kivérzik

nekem a karomban,

miközben én egyre jobban

leszek.

Kronológiailag

akkor előbb egy nőt,

egy szőkét, akit

leszakíthatok vagy

le van már szakajtva,

s túlélte, vamp lett,

a megjelenése örökké kult,

kultúrája, aurája

trendi, nem idejétmúlt.

Szívni mindenki tud,

de a művelet élettanát

kevesen tanulták jól meg

környezetismereten,

vagy elfeledték,

nem is beszélném túl,

megyek és ilyen virágra

teszek szert előbb.

A Spanyolnáthában korábban megjelent anyagok:

Látogatóban