Tinkó Máté

LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló

Tinkó Máté
Rémkép a sötétben
A fáma szerint ő ölt.
Pedig csak nem látta
a fátólerdő maszkokat.
Így bonyolódott bele.
S mintha kívül állhatna
mindenen, aminek rossz vége lesz,
fejét áldozatosság jármába hajtja.
De a sors fordul, mint koppan
tantusz egy kövön. Végtére kocka-
kővárosban a magány, de erről szót
se ejt — az a semmi több.
Kiszolgáltatta érzelmeinek
a szenvedésnek évét.
S akkor egyszerre őt magát,
mint csupasz fát, érteni véltem.
Gyűlölettel telve az emlékek
fölött előbb átsiklik ő is.
Tajtékot hány a gyűlölet.
Régi, rossz szófordulatok,
pudvás szavak. Azzal eldől:
részvétem most szól a férfihoz.
Eddig csak a finom, a sértődött
nőt láttam benne.
A fátólerdő maszkjai törnek rám,
hogy ráhúzzam az arcra. Viselem,
meghurcolom ezt — és az arc már saját,
ám a feloldozás elmarad.
Nem tudok szeretni.
Csak egy megint következő
indulatnak lesz helye.
A főbűn a némaság.
Felelet nélküli,
néma sebláz.
A fáma szerint ő ölt.
Pedig csak nem látta
a fátólerdő maszkokat.