Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson, jelenleg Mátészalkán él. 1982-ben a BGYTF magyar-történelem, 1988-ban a KLTE történelem szakán diplomázott. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Kölcsey Társaságnak. Versei megjelentek többek között a Műhely, az Új Forrás, a Bárka, a Hitel, a Vigília, a Magyar Napló, a Kortárs, a POLÍSZ, a Partium, a Somogy, az Árgus, a Jel, a Tekintet, a Mozgó Világ, a Dunatükör, a Palócföld, az Együtt, a Látó, az Irodalmi Jelen és a Várad hasábjain. Legutóbbi kötetei: Szilánkok (Kráter, Pomáz, 2000), Egy filmszalag vége (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002), Fagyöngy és jégcsapok (Kráter, 2005), Átokverte (Magyar Napló, Budapest, 2006), Gyalogáldozat (Kráter, 2007).LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Oláh András
Keserű pohár
s hogy Bartók haragját magára ne vonja
kertész mihály (csupa kis betűvel
mint egykor nemecsek) némafilmbe fogott
volt benne valami vidékies cigány-tempó
— bolond szerencse hogy a plázákat
és plázacicákat még elkerülhette
így csak a sértett némaság maradt meg
és Melinda mészfehér vonalai
melyek élesen belénk rajzolódnak ma is
mint villamossínek a Jászai Mari térre…
titkosírás titkos ügynök titkos találka
mint a Casablancában — nincs rá protokoll
hogy a forgóajtón ki menjen ki előbb
olyan ez mint egy árverés
csak a rés kevés
de ő már rég elindult másfelé:
romantikus plein-air
nincs aki többet kínálna érte —
színház és mozi két új ellenség
hideg tekintet és sanda célzás
itt egyébként is mindenki egyszerre beszél
nyefegőn angolos áthallással
pedig itt születettek ők is ahol
az utca csupa nyugtalanság
— csak a zene veszett ki belőlük
eloszlott mint a buborék:
beteg a férfilélek a nő üres pohár
a salétromos falak közé beszűrődő
álmok még elvezetik hozzád s hozzám
— hazug szemében mosoly: a harisnya
már a földön s mi borissza vén Peturok
bennük eltemetkezünk örökre
