Vörös István és Vass Tibor fülszövege
Barátaim, mestereim, egykori tanítványaim, hozzám közel álló kollégáim és szeretteim kiválasztottak, örökbe fogadtak egyet-egyet műveim közül, hogy útjelzőket szúrjanak le és így segítsenek eligazodni abban a dzsungelban, amivé verseim összeállnak. Segítsenek az olvasónak és segítsenek nekem, aki 50 év életre, 30 év munkára tekintek vissza kíváncsian, mintha nem is velem történt volna mindez.
A versek keletkezésük sorrendjében, ajánlójuk feltüntetésével jelennek meg.
Vörös István
Még szép, hogy Vörös István abban az évben ötven, amikor a Spanyolnátha tíz. Él a meseszövés, a legenda, van ok ünnepelni számos.
Szép még, ahogy az ember rámondja az erdőre: rengeteg. Ahogy Vörös a könyvére: dzsungel. Úgy rendezi, számoljunk vissza, majd számoljunk a történet folytatásával is. Többek között azzal is, hogy Bagira ma nem Balúl (bocsánat) sül el, Maugli Ká jól érzi magát. Események, választásaink sorjáznak, örömnapok tartanak még sokszor tízig. Ízig-vérig történelemkönyv és tetejétől a talpáig jövendőmondás. Még szép, hogy ki tudjuk belőle következtetni a jelent.
Vass Tibor