Györe Gabriella
SPN könyvek ajánló
Györe Gabriella
BaBánk: Hazánk
[Kertész Mihály Bánk bánjának megkerült egy kópiája. Díszbemutató a Nemzetiben —
a szünetben a büfé előtt két szellem-test véletlen egymásnak ütközik.]
Bartók: Bánk bán! Óh! Bocsásson…
Bánk: Bartók Béla! Barátom!
Beszéljen! Ön mit hallott?
Bartók: Semmit! Hiszen ez némafilm!
Bánk: A korra és Kertészre vall…
Bartók: Amikor Ön némává lett,
megnémultam magam is.
Ez itt — siker. Éreztem ott,
hogy a magyar hang a hamis.
Bánk: Kemény szavak — de érthető.
Fortuna messzebb várta.
Olasz földön lett emberré
zenéje itt-tolmácsa.
Bartók: Engem anyám keze által
dédelgetett zongoraszó —
múltjában hogy muzsikált a gyerekkor?
Bánk: Kürtök, dobok,
katonadal. Mentő kicsik,
hamis nagyok. Lettem, aki.
Bár új házasként boldog,
elszólítottak hirtelen
András, s udvari dolgok.
A vár körül — tivornyaszag —
merániak s a ritterek.
Magam valék széles hazán
cselekedni — hát mit tegyek?
Bartók: [félre] Hisz a Zoltán fumigálta,
ha a jambus veszi át
szerepét a magyarosnak:
a prozódia zilált…
[Csengetés hallatszik.]
[Bánkhoz] A nádornak nincsen párja,
mégis bán lett a nádor?!
Unt címet és gyilkosságot
kapott Ön Katonától!
Bánk [töprengve]: Kínom gyötört — mind feltolult,
mit érezék — Melinda!
Hisz hű szerelme nem maradt
királyom, Endre titka,
de kért a nép! De szólt a nép
a néma éhezéssel…
Bartók: nem a’!
Ha a nép szíve a fontos,
ne hallgassa, mit beszél,
nem több az, mint néma szellő,
vagy — legyen — északi szél,
de zenéje! Énekhangja!
Ha kidalolja magát,
mestere a sűrítésnek:
könnyből épít palotát.
Bánk: A könny, a könny, a könny, a könny…
barázdák fény-zenéje.
Kímélettel nem nézheték
királyasszony-személyre.
Míg jártam-keltem Endreként,
kietlen volt ez ország,
s én mentettem, mi menthető,
míg Melindám rabolták!
Bartók: Nádor voltam — ha nem király —,
míg jártam völgyet, bércet.
Lekótáztam ős énekét
a falvak emberének.
Ön máig is a nép fölé
Erkel nyomán magasztosul,
kiben német prozódia,
s nem magyar dallam hasznosul.
Bánk: Elkélt a távoli segély
Önnek is, úgy tudom —
hisz nem magyar név áll alul
a kottalapokon….
[Ismét csengetnek.]
Bartók: Országunk védte Ön királyként —
dalát őriztem én hazámért.
Az Ön zenéje Melinda.
Nekem a zene feleség.
Tettem próbát más nőkkel is, de
az az érzés nem elég.
Bánk: Hazám! Hazám! Ez egy szavam,
mint Judit ajtót, szétfeszít.
Melindám nem csupán egy asszony!
Melindám volt a mindenem!
Bartók: Van oly ajtó, ami zárva.
A hatalmas szerelemnek
megemésztő tüze… Bánja?
Ne feledje, nádor úr, hogy
magának még volt hazája!
Bánk: Az Önnek is volt, úgy hiszem —
mert önként távozott.
Én érzelemtől süketen,
átkomtól átkozott,
alig hallám Tiborc szavát —
Ön hazát áldozott.
Talán mindketten tévedénk.
Ó, jól tudom, hogy szíve még
visszakívánkozott,
de így kerek. Ki felrepül,
s hangok során jár éteren,
ne bánja, hogyha lent a testén
áttapod a történelem!
Bartók: Ím, egy újabb párhuzam —
Ön és én — van, hogy két tojás.
No lám — hogy mit meg nem idéz
a hazaféltés-befolyás…
Kint, szabadban halni meg,
míg itthon Hitler a Körönd,
s nyolc szöglet Mussolini —
csak bagatell ahhoz fogva,
mit itt s most kell kibírni.
Bánk: Tapasztalom. Pár százezer,
mint száműzött, ki vándorol.
Sok sétámon hallgathatom:
Egy szájjal, egy lélekkel azt kiáltá
minden magyar hozzám: „ez egynehány
keserves esztendők alatt magyar
törvényeink magyar hazánkon úgy
fityegnek, a miképen egy pelengér-
oszlopra állítottan mocskos tetteinektáblája.”
Bartók: Kertész sem véletlen távozott.
[Harmadik csengetés]
Menjünk hát mi is.
Nézzük a filmet. Hisz nem sok változott.
(A kurzivált idézet helye — Katona József: Bánk bán, IV. felvonás, 7. jelenet)