Egy éjjel kimentem az udvarba, leültem a földre a nagy diófa alá. Jólesett az egyedüllét. A holdfényben kirajzolódott a teraszra vezető, elsötétült bokorsor. A kerítésnél a bodzafa nagy levelei fekete tenyerekként csüngtek az ágakról. Alig mozdult a levegő. Távolban kutyaugatás. Amikor abbamaradt, szinte tapinthatóvá vált a nyugalom körülöttem. Nyújtózkodtam, csuklóim ropogtak, a szellő megrezegtette a diófa leveleit, susogásuk felélénkítette az alvó udvart. Majd újra semmi. Szünet a folyamatos zsongásban. Eszembe jutott, mikor először kitekertem egyedül biciklivel a Tiszára, kerestem magamnak egy facsónakot a parton, beleültem, vártam, míg a gondolataim el nem vegyülnek a látvánnyal. Hogy mi a csend. Mint amikor egy barátom arra kérlelt, maradjak nyugton, míg be nem fejezi a könyvben a fejezetet, egy oldal van még hátra. Kedvenc regényét olvasta újra éppen, egy szerzetesről, aki a temploma szépségét csak az elpusztításával tudta elviselni. Az oldalnyi idő elején a másodpercek nyúltak, mint az átlátszó ragasztó, sehogy sem akartak különválni. A szobában egyre hangosabban hallottam a csörgőóra tik-takolását. Közben a magnó is zúgott, már ki tudja mióta akadt be a kazettaszalag, barátom azonban észre sem vette, mikor járt le a zene. Azt hittem, felrobban a fejem a zajoktól. Míg a barátomra nem néztem. Átszellemülten olvasott, mint aki apránként kiszívta a szavakból az életnedveket. A falnak hátradőlve mozdulatlanul ült az ágyon, lábai keresztben. A levegővételét figyeltem, semmi hang. Mintha megszűnt volna létezni. Ahogy figyeltem ezt az eleven szobrot, magam is csillapodtam. Akárha elmerültem volna a könyvben. Időnként észrevettem az órát, a magnót, az utcán elsuhanó kocsit, ám a zajok nem torlódtak többé egymásra, hanem mint a folyó apró örvényei, megjelentek és oldódtak az áramlásban.



Sorokat találtam benne aláhúzva

volt egyszer egy vadkelet

holnap megyek Afrikába

karóba húzni a költészetet

a betanított vers szopni tud

gyűlölni fogom az egész világot

s a takarítónők elmennek fürödni

anyukámat szeretném lerajzolni

ahogy Moholnál átússza a Tiszát