A valós eseményeken alapuló történetek mindig is nagyobb izgalomban tartották az olvasó- és nézőközönséget, mint a kizárólag fantázián alapulók, valószínűleg azért, mert az „igaz történet alapján” azt is jelenti, „ez akár veled is megtörténhet”. Ezáltal közelebb érezzük magunkhoz a szereplőket és a világukat. Manapság, amikor körülbelül háromszor-négyszer láttuk már elpusztulni a Földet, zombi-apokalipszisben vagy épp majmok lázadása által összedőlni az emberi társadalmat, s napjainkban, mikor ezekre már csak legyintünk, az igaz történetek különösen izgalmasnak tűnnek. „Akkor ez valami hozzám közelálló dolog lesz. Valami olyan, amihez közöm van. Valami, amibe beleborzonghatok, mert velem is megtörténhet.”

Ken Gross, Andrea Leininger és Bruce Leininger A túlélő című könyvét elengedhetetlen az igaz történetek aspektusából szemlélni, hiszen épp a történet „igazsága” adja a könyv lényegét. Meg merem kockáztatni, hogy e nélkül a „valóságalap” nélkül kifejezetten unalmas írásról lenne szó. A cselekmény összefoglalható egy mondatban: Bruce és Andrea Leininger a gyerekük különös viselkedésére keresnek magyarázatot, mígnem rájönnek, hogy a gyerek előző élete emlékeitől szenved. Az alapkonfliktus önmagában még érdekesen is hangzik, ha nem lőtték volna le a csattanót mindjárt a borítón: „Egy második világháborús pilóta reinkarnációja igaz történet alapján.”

A történet érdekességét tehát nem az előre ismert csattanó adja, hanem a tény, hogy valós eseményeken alapszik. És ezt újra és újra az eszedbe vési a regény. A borítón, az előszóban, és minden harmadik bekezdésben. A fejedre teszi a tenyerét, és azt üvölti: higgy! A történet elején megdönthetetlen bizonyítékokat ígér arra nézve, hogy a lélekvándorlás létezik, a végén pedig elégedetten bólogat: na ugye, hogy ugye?

A második világháborús anekdoták tömkelegétől néhol kicsit vontatottá váló regény célja a meggyőzés. Elolvasása után természetesen nem állhattam meg, hogy egy kicsit utánajárjak az interneten, mit írnak róla — elvégre Andrea és Bruce is nagyrészt az internet segítségével derítettek fényt az igazságukra. Én kevésbé voltam szerencsés, nem sok mindent találtam. A legtöbb, amire bukkantam, néhány videó, amelyen a házaspár nyilatkozik az esetről.

Akit érdekel a téma, és nyitott a vallási kérdésekre, teóriákra, annak feltétlenül ajánlani tudom a könyvet, mert valóban érdekes kérdéseket vet fel. Talán az egyik legérdekesebb szála a történetnek a keresztény hitével ellentmondásba kerülő Bruce belső őrlődése. Kár, hogy a regény ezt is nyíltan az olvasó meggyőzésére használja fel. „Amikor még Bruce nem hitt, még nem akarta elfogadni, bezzeg a végén” és társaik. Kifejezetten bosszantónak találtam, hogy a könyv nem adott választási lehetőséget a tekintetben, hogy elhiszem-e, amiről szól, vagy sem. Fel akart ébreszteni és a képembe vágni, hogy minden, amit eddig tudtam a világról, csak a Mátrix része volt. Talán ezért alakult ki bennem olvasás közben egyfajta ellenálló magatartás: márpedig én találok egy gyenge pontot a rendszerben, nem vagy te olyan okos.

Az kétségtelen, hogy voltak meggyőző és kevésbé meggyőző érvek. Az efféle spirituális témákra fogékonyabbak talán joggal érezhetik a könyv elolvasása után meggyőzve magukat. A többiek úgyis csak legyinteni fognak, mint a Föld negyedik és ötödik pusztulása láttán.