A hívószó: kiemelő toll. A hívószó: araszolva haladó elemlámpa fénye. A hívószó: meglátás — ahogy összeáll a kép. A találó hívószó rávezet, hogy meglássunk valami meg nem nézettet a közelünkben.

A puzzle találó hívószó, mert a kép keretébe tükör kerül — nem az összerakott kép, hanem az összerakó felé fordul a figyelem.

A wiki, a pótolhatatlan wiki szerint a kirakós játék a modernitás kezdeteivel egyidős. Annak, aki elsőként szedte illeszkedő darabokra a képeket, az okítás volt a célja, a felvilágosítás, a tudáshoz való nyilvános hozzáférés. A puzzle gondolata a világosságban, a fényben fogant. S hát innen nézve a puzzle nem is játék (amely a szabályok adta lehetőségek öröme). Hanem rejtvény. Amelynek csak egy megoldása van. És ahogyan minden rejtvénynél: a megoldás adta megkönnyebbülésnél sokkal intenzívebb érzés a megoldatlanság miatti bosszúság, feszültség, gyötrelem.

Ami megtéveszt: a helyet, ahol a mai, iparilag előállított puzzle-ok megvásárolhatók, játékboltnak nevezik. Kétszázötvenes, ötszázas, ezres. A huszonnégyezres úgy hirdeti magát, hogy Az élet — a nagy kihívás. Hullámos szélű apró lapocskákat rakosgatni, hogy összeálljon a végső kép — ez lenne az élet?

Akár ötszázas, akár négyezres, mit is csinálsz? Kupacokba rakod az egyforma színűket, de mindenekelőtt kiszeded azokat, amelyeknek az egyik oldaluk egyenes. Kirakod a keretet. A puzzle lényeges eleme a keret. A képelméleté is. Keret révén válhat a látvány képpé. A keret maga nem forma, de körbezárja, s így értelmessé teszi a formát. Ha a modernség egyik klasszikusa, Simmel azt mondta volt, hogy a keret észrevétele a művészetre való ráismerés mozzanata, akkor a másik klasszikus modern, Rilke, épp a nemző középre tekintett, amely láttatta a körvonalakat, a keretet, a mű, avagy az élet egészét.

A keret a feltétele a művészetnek. De ami keretben van, még nem feltétlenül művészet. Ahogy a puzzle-hoz szétvagdosott kép sem feltétlenül műalkotás. A művészet esetében a keret lényege a referencia: rátekintés a külvilágproblémára. A puzzle-nak nincs külvilágproblémája. Nincs képproblémája sem. A kép adott.

És elemeire tagolás sem probléma. Egy szabály kell hozzá (az illeszkedő darabkák formájának definiálása) és egy vágóeszköz. Az angolban így is nevezik, jigsaw puzzle: lombfűrész rejtvény. (Máskor talán ez is lenne működő hívószó: lombfűrész. Az izzadó iskolás kezek micsoda gyötrelme a vontatottan haladó fémszállal való küzdelem. És a hang, ahogy elpattan a fűrészlapocska! Rezeg a levegőben a két kis törött szál, szégyenteljesen.)

Amit tehát a puzzle előhív: világosság, keret. S ha jó a hívószó, kéretlenül adódik a távolság és közelség egy metaforájaként. Aminek helyébe lépett: kard és pajzs, a fény kardja és a hit pajzsa. Ami a helyébe lép: a képernyő. A képernyő kerete és világossága. A képernyő kerete nem ráismerés, a képernyő fénye nem világítja meg az egészet, nincs helye egy sem, amely rád nézne. A klasszikus modern kifordult magából. Helyére került az utolsó puzzle-darabka: a képernyő az anti-puzzle. Nincs mintája, nincs megfejtése. Nem kép. Nemkép.