Három hang, három nagyon fiatal szerző, három műfaj. Ez az első termése annak a szépírói körnek, ami tavasszal elindult, hála egy kis budai kávézó különtermének, meg annak, hogy vannak még húszévesek, akik szentül hiszik, hogy az írás valami olyan pluszt ad a mindennapokban, ami semmi mással nem helyettesíthető.

A Mandragóra Szépírói Kör három szerzője közül Darázs Enikő a legösztönösebb, vad és szertelen, aki mindent akar — verset ír, és prózát, és hisz a „szépségben”, a „szeretetben”, és a testiségben is, mint azt az itt közölt verséből láthatjuk. Szabó Bianka meditatív, kissé zárkózott, töprengő alkat, aki ennek megfelelően esszével jelentkezik, Printz Nóra pedig valami hihetetlen okossággal nézi maga körül a világot, és humorral, persze, amiből nem hiányzik a gúny sem, ez jó az elbeszélői alkatának. Három szerző, akik ebben a pillanatban — a Mandragóra kávézó különhelyiségének, de főleg a Spanyolnátha művészeti folyóiratnak köszönhetően — mintegy „belépnek” az irodalomba.

Hiszem, hogy nem csak belépnek, de maradnak is, és újabb és még izgalmasabb írásokkal jelentkeznek még a továbbiakban.

Szépírói kurzus a Kodolányi János Főiskolán