Láng Eszter
Korondon (Románia) született 1948-ban. A debreceni egyetemen 1972-ben bölcsészdiplomát szerzett. Festészetet és grafikai alapokat Torok Sándortól tanult. 1997-től rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi képzőművészeti tárlatoknak és művésztelepeknek. Festészete a lírai absztrakt irányzatához áll közel. Grafikával és fotóval is foglalkozik. Versei, képzőművészeti írásai az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban, a Holmiban, a Szépirodalmi Figyelőben, a Balkonban, az Új Művészetben, a Spanyolnáthában, Irodalmi Jelenben stb., fotói a Parnasszusban, a Spanyolnáthában, az Arnolfini Archívumban, az Irodalmi Jelenben és könyvborítókon jelentek meg. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Pasztellfestők Egyesületének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Lengyel Pasztellfestők Társaságának (Stowarzyszenie Pastelistów Polskich), a „D. Fleiss and East-West Artists" nemzetközi képzőművészeti egyesületnek, az Esthediro, valamint a Lakresál csoportnak.Képzőművészeti díjai: XII. Nemzetközi Miniatűr Kiállítás különdíja, Kaposvár, (2007); INTERCOMA (International Convention of Modern Arts) díja nemzetközi képzőművészeti tevékenységéért, Stuttgart (2008); Emlékplakett kimagasló munkájáért (100 éves a Nőnap), Budapest (2008); Elismerő Oklevél, Szabadka (Subotica, Szerbia, 2008); Elismerő Oklevél, Bácskossuthfalva (Stara Moravica, Szerbia, 2009). A Miskolc KapuCíner című antológia szerzője.
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Láng Eszter
bazalt
mikor lábunk alá kocka formájú fekete
macskakövek bújnak a pallagi úton
nem gondolunk arra hogy e simára csiszolt
utcakövek ősi anyagok kondritok
olivin piroxit földpát társulásából születtek
és arra sem hogy bécs egykori kövezetét is
somoskői bazaltorgonából faragták
badacsony szentgyörgy csobánc szigliget
bazaltos talaján testes és könnyű fehérek teremnek
hárslevelű juhfark olaszrizling chardonnay tramini
mégsem ez jut eszünkbe ilyenkor
hanem hogy csúszik rajta s kitörik cipőnk sarka
autót hajtva szétrázza alattunk az út a kocsit
kimozdítja vesénkben a nyugvó követ
macska alakú az ultrahangos felvétel szerint
ám semmi köze a macskakőhöz ami
ha megkopott is az idő vasfogának reszelésében
egészen gömbölyűre mégiscsak kocka
és nem gondolunk a kiskocsmák piros kockás
asztalterítőire sem bécs külvárosában
melyeknél jóféle furmintokat fogyasztottunk
egykoron a nokedlis borjúpörkölt mellé
nem gondolunk az orgonára egyáltalán
sem a lilára sem a templomira
a somoskői bazaltra sem
miképpen arra sem hogy e simára kopott utcakövek
megvoltak születésünk előtt s meglesznek
amikor mi már régen nem
nem gondolunk tehát az idő múlására sem
csak szidjuk a jó büdös anyját annak aki még
mindig nem volt képes leaszfaltoztatni az utat
